Az auti sétás élmények óta nem jelentkeztem... Elég prózai oka van. 4 db gyerek. Egy laza nátha is nagyjából 3-4 hétig vendégeskedik nálunk. Ehhez társult még egy kis "füles" sztori, valamint megkoronázta az egészet egy csodálatosan hangzatos impetigó nevű kórság (prosztó nevén ótvar)...
Ráadásul ezt az utolsót M nyerte meg (az égnek hála, hogy a többiek megúszták), na most magyarázzuk el, hogy igen, a kezelések az elején fájnak, de aztán hiper-szuper lesz minden. Amikor már gyönyörű volt a seb (értsd már nem volt ott semmi, de a biztonság kedvéért még néhány napig kezeltük), még akkor is ordításokkal teletűzdelt pörgőrúgásokkal hálálta meg a gyerek a szülői gondoskodást...
Még fel sem lélegeztünk, amikor újból megjelent a hasmenés. Pedig szigorú tejmentes diétát tartunk M-nek, a szűk családon kívül nem eteti senki (a bölcsiben is tejmentes étrenden van, illetve lenne, ha enne...), a menetközbeni étkezésekre is megvan a túlélőkészlet, hamar rájöttük, mi volt a ludas az étrendben. Háááát a szója... Ami tök jó, mert az aztán szinte tényleg mindenben van. Szóval eddig a tej és a szója, meg a nyírfacukor, szorbit és társai. Viszont - többektől hallottam - hogy tejmentes diéta x idővel kinőhető. Ámen :).
Egyre inkább nagyfiúsodik. Már sokszor elengedi a kezem, amikor sétálunk. Ha betartunk bizonyos szabályokat (erre indulunk, ha bölcsibe megyünk, a másik irányba, ha a Margit szigetre stb...), vagy ha tök ismeretlen helyen sétálunk, akkor álomgyerek. Jön (nem kell cipelni!), nézelődik, vizsgálódik. Ehhez persze a türelmünk szükséges, de - szinte - bármit megteszünk, hogy stresszmentesek legyenek a napjaink. Most egy áldott időszak van. (Na a végén tényleg bejön amit B születésekor mondtam, hogy az első két év szívás, utána minden okés lesz. És rohamosan közeledünk a 2. évhez :) ).
Egyre több szókezdeményt mond, a PECS-et (annak ellenére, hogy a betegségek alatt nem használtuk) nagyon jól használja. Mármint ami érdekli belőle :D
Az éneklés elég sajátosan megy, a magánhangzókat használja, hozzá pedig random mássalhangzókat (jókat derülünk is rajta :) ), viszont a dallamok, na azok tökéletesek :)
Kedves, derűs, mosolygós kiskrapek, aki lassan (de biztosan :) ), felfedezi a környezetét. B pedig mint egy jó mentor, vezeti őt. Annyira aranyos, amikor felfedezzük a viselkedésükön a másikat.<3
Ez a legfontosabb. Meg a többi. A kis ufók és a nem ufó is :)
