2015. augusztus 24., hétfő

Ha tudnám mi van a kis buksijában...

Na szóval. Már épp kezdjük "megszokni", hogy M 15-ig elszámol, erre tegnap este rádöbbentünk, hogy nemcsak felsorolja, hanem fel is ismeri a számokat. Történt ugyanis, hogy a kölök kitúrt a gép elől. Nemes egyszerűséggel felült a székre és ott maradt. Volt egy-két kísérletünk: kisfiam 9 óra elmúlt, ugyanmennyémá' aludni! (Hozzáteszem, hogy a kölök napközben nem alszik, így jó esélyünk van rá, hogy 8 körül már kidől.)

És nem tágított. Há' persze hogy nem. A képernyőkímélő elvarázsolta (szigorúan a betűk és a számok után...). Majd egyszercsak elkezdett számolni. Hát mit mondjak, kábé percekig nem tértünk magunkhoz. A gyerek megnyomja a számot a billentyűzeten és utána mondja. Szóval ISMERI a számokat. Egy-egy szó már elhagyja a kis száját. Ahogy egyre inkább ki tudja magát fejezni = egyre inkább megértjük őt = egyre könnyebb... Főleg, mióta a PECS-nél rájöttünk (bár nem a "klasszikus" értelemben használjuk, már ha autizmusnál van ilyen kategória... :D ) , hogy azért ő igenis képben van, és látja a dolgok összefüggéseit.

1123346567829ööööööööööööööööööööööööööööööüüóőúúúúkoő

2015. augusztus 10., hétfő

Tesó, mint húzóerő

M régen nagyon szeretett hintázni és már egy ideje nem hintázott. Ma ismét megpróbálkoztunk vele. Ahogy reggel beértünk a töküres játszótérre, egy kicsit még csatangolt a zárt területen, addig - gondoltam - itt az ideje, hogy B is megismerkedjen a hintával. (Jó persze ismeri, de az itthonit, és az egy kicsit más.) 

Persze, utána M-t is beleraktuk, de a kölök egyáltalán nem élvezte, sőőőőt. Remegve kapaszkodott belénk, hogy akkor őt most ebből a helyzetből azonnal mentsük ki... Rögtön ki is vettük a remegő(!) gyereket. Közben pedig B csak kacagott és kacagott. Egy idő után M elkezdte figyelni B-t. Hogy mégis miajóbüdösfrancot élvez ez annyira? Lehet, hogy nem is olyan rossz? Csak csendben figyelt. A töpszli pedig csak önfeledten kacagott. És megvolt a pillanat, amikor egy halvány mosoly suhant át M arcán miközben nézte B-t. Most vagy soha... Fogtam M-t és belepakoltam a babahintába (még bőven belefér :) ) és elkezdtem óvatosan lökni a hintát. Persze énekeltem is. Az arcán az ijedtség mutatkozott. Én meg csak mosolyogva énekeltem. A kölök arca kisimult, szemkontaktus, egy kis gyenge majd jóval határozottabb mosoly(ok). Hintát ismét szeretjük... Köszi, B!