M régen nagyon szeretett hintázni és már egy ideje nem hintázott. Ma ismét megpróbálkoztunk vele. Ahogy reggel beértünk a töküres játszótérre, egy kicsit még csatangolt a zárt területen, addig - gondoltam - itt az ideje, hogy B is megismerkedjen a hintával. (Jó persze ismeri, de az itthonit, és az egy kicsit más.)
Persze, utána M-t is beleraktuk, de a kölök egyáltalán nem élvezte, sőőőőt. Remegve kapaszkodott belénk, hogy akkor őt most ebből a helyzetből azonnal mentsük ki... Rögtön ki is vettük a remegő(!) gyereket. Közben pedig B csak kacagott és kacagott. Egy idő után M elkezdte figyelni B-t. Hogy mégis miajóbüdösfrancot élvez ez annyira? Lehet, hogy nem is olyan rossz? Csak csendben figyelt. A töpszli pedig csak önfeledten kacagott. És megvolt a pillanat, amikor egy halvány mosoly suhant át M arcán miközben nézte B-t. Most vagy soha... Fogtam M-t és belepakoltam a babahintába (még bőven belefér :) ) és elkezdtem óvatosan lökni a hintát. Persze énekeltem is. Az arcán az ijedtség mutatkozott. Én meg csak mosolyogva énekeltem. A kölök arca kisimult, szemkontaktus, egy kis gyenge majd jóval határozottabb mosoly(ok). Hintát ismét szeretjük... Köszi, B!
Esti fürdetés ismét ajándék. B legújabb húzása, hogy nappal 1x alszik, így estére lemerül és kiborul. Lány elővett egy vizimalmos fürdőjátékot, hangos kacagás vette kezdetét, B elvarázsolódott. A nagy nevetésre egyszercsak megjelent a fürdőszobában M és nézte B-t, valamint a játékot. Egy idő után ismét mosoly...
Mondtam M-nek, hogy amikor már együtt fognak fürdeni B-vel, akkor majd együtt tudnak játszani. B majd megmutatja neked, hogy működik és akkor már te is tudni fogod, jó? Biztos segíteni fog neked, és akkor már te is tudsz vele játszani. Jó? Néz azokkal a gyönyörű kék szemeivel és elkezd bólogatni!
És ne sírjam el magam... ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése