A rozégyömbér lassan fogy a poharamból és hirtelen bevillan, hogy milyen rég is írtam már. Akkor most... Az eltelt közel 4 hónapban sok minden történt és mégsem történt semmi. Az integráció befulladt, bár most M-mel olyan gyógypedagógus foglalkozik, akit rögtön elfogadott.
Az, hogy befulladt az integráció, nem is olyan nagy gáz, mert felkészítettek arra, hogy lehet, hogy ha 10 gyerek bent van, az még nem zavarja, de ha megérkezik a 11. akkor már túlterhelt lesz az idegrendszere és kiborul. Na ez nálunk novemberre következett be. Oké, akkor a spec.ovi. Ööö, nem fogják bevenni, nincs hely. Szóval, ha csak egyszer is felmerült volna, hogy ha nem jön össze az integráció, akkor készüljek arra, hogy következő tanév kezdetéig (!) otthon maradunk, akkor tuti nem vállaltam volna be ezt az egészet...
A legdühítőbb, hogy nem lehet semmit tenni. Egyszerűen nincsenek meg a feltételek (már így is leterhelt a spec. óvoda, nincs hely és nincs több szakember több gyerekre). Alig elkeserítő, hogy SENKI nem tudott segíteni, hogy sehova nem fért be az én gyerekem. És - mit szépítsem - totál kiborultam attól, hogy a tankerületi igazgató dönt arról, hogy melyik ovi KÖTELES az én gyerekemet ellátni. Nyilván a rossz szájízre is fel kell készülni, mert aki mondott egy kategórikus NEM-et, annak most igent kell mondania.
Tegnapelőtt voltunk a leendő? oviban nyílt napon, április elején pedig megyünk próbanapra, amikor is beadom a gyereket és két óra múlva érte megyek. Ez is szép lesz... Ez a gyerek az elmúlt 4 hónapot szinte 0-24-ben velem töltötte. Ez a gyerek még sokszor most is sírva fakad, ha nélküle lépek ki az ajtón... De ők a szakemberek, nekik van tapasztalatuk. Mindenesetre pozitívumként könyvelem el, hogy M az intézményvezető asszony kezét fogta, amíg megnéztük az ovit. Akkor majd' dobtam egy hátast, amikor megtudtam, hogy mivel ők nem óvoda - a klasszikus értelemben - az iskolai szünetekhez alkalmazkodnak, van őszi-téli-tavaszi és (na itt kell megkapaszkodni) NYÁRI szünet. Ügyeletet természetesen biztosítanak az iskolában, fejlesztések viszont a tanév végéig vannak. Tehát onnan az ügyelet gyerekmegőrzőként funkcionál (költői kérdés, hogy mennyire jó egy autinak egy idegen helyek, idegen gyerekek és felnőttek között...). Hazafelé Férjjel megbeszéltük, hogy amit felépítenénk a tanév alatt, a nyári ügyelet lerombolná és lehet, rosszabb állapotba kerülne M a következő tanév elejére, úgyhogy már úgy elvetettük az ügyelet lehetőségét, hogy még nem is tudjuk, hogy M bekerülhet-e avagy sem. Merthogy többen pályáznak arra az egy-két helyre...
Úgy gondolom, hogy nem én aggódom túl ezt az egészet, hanem egész egyszerűen nonszensz, hogy a maholnap ötéves fiam itthon van velem, ahelyett hogy oviba járna. Decemberben voltunk a Szakértőinél, és kaptunk egy igazolást hogy ott jártunk és hogy a meglévő pedagógiai vélemények és a megfigyeléseik alapján (ami az volt, hogy M semmibe nem volt bevonható és végig az ölemben ült és sírt) a gyermek külön nevelését javasolják. És itt jön a csavar. Amíg nem találunk befogadó intézményt, addig az érvényes szakértői vélemény marad életben, azaz ugyanúgy jogosult az oviba (ahová elvileg járunk) megkapni a fejlesztéseket. Patthelyzet... Erre hivatkozhatnak (és hivatkoznak is) az intézményvezetők, akikkel beszéltem. "Sajnos náluk sincs hely, de mi lenne ha újból megpróbálnánk a kijelölt integráló ovit." Elmondom mi lenne. Rosszabb lenne, mint volt. Abban az egyetlen esetben működne, ha lenne egy állandó gyógypedagógiai asszisztens/segítő M mellett. De úgy hogy egész napra. Csak mellette. Akkor működne. De mivel erre esély sincs, nem műkdöik...
És - nem győzöm hangsúlyozni - ez az egész nem az ovin múlt. Ők megtettek mindent. Az óvónénik még a PECS-szel is ismerkedtek, hogy megkönnyítsék M integrációját. De a szakemberhiány, az hogy M nem kapott szeptembertől november közepéig gyógypedagógiai megsegítést (és az óvónénik sem kapták meg azt a segítséget, ami kellett volna M sikeres integrációjához), az erősebb volt minden jó szándéknál. Az óvodába vetett bizalmam tükrözi, hogy B-t is odaszánom. Ugyanabba a csoportba, ahol M (papíron) van. Igen, ez volt az eredeti terv. Azért választottam vegyes csoportot M-nek, hogy a következő évben B is oda járjon. Hogy egy csoportban legyenek, mint amikor bölcsibe jártak. Kicsit a szívem szakad meg, hogy ez a rendszer hibája miatt nem lehetséges. (Bár ha a józan paraszti eszemre hallgatok, heti 2 óra fejlesztés áll szembe a napi intenzív megsegítéssel, nincs miről beszélni.)
Csodák naponta történnek. Egyre több és több szó, kifejezés érkezik M-től. Szeretettel,türelemmel és biztatással csodákat lehet nála elérni. Érzem, hogy nemsokára ő is annyit fog beszélni, mint B. Na jó, kicsit kevesebbel is beérem...;)
És persze kíváncsian várom a tankerületi igazgató döntését...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése