Röviden az elmúlt időszakról: családon végigmenő betegségek, napi 3x róka a 16. hétig, kiderült, hogy kisfiúval bővül a család, Milu szakértői vizsgálata, fejlesztése, kamaszodó, imádnivaló, idegtépő nagyok... Kb. ennyi...
És eljutottunk a mai naphoz... Az autizmus világnapja... Szerintem idén még nem is gondoltam annyit az autizmusra, mint ma. A gyerekeket és magunkat kékbe öltöztettem (Nagy a rá jellemző módon tegnap kikészítette a kék pólóját, kék pulcsit, majd reggel csak sikerült fekete pulcsiban iskolába mennie...:))
Múlt héten Lány itthon volt. Félig viccesen azt szoktam mondani, hogy az a jó abban, hogy itthon vagyok, hogy amikor más beviszi a beteg gyerekét a suliba, és az enyémek is betegek lesznek, legalább én meg tudom őket itthon gyógyítani. Persze Pindur is belecsúszott, Férj pedig egy "külsős" vírust hozott haza, így betegállományban volt a família. Vasárnap este már sejtettem, hogy a hajmosásom még várhatott volna (de ha szarul is van az ember lánya legalább nézzen ki valahogy...), és estére már én is kész voltam. Volt egy reménysugár, hogy ez ahogy jött, úgy megy, és a Parlament kupolájának kékre világítását ismét élőben nézzük. Felejtős lett. Viszont a szombati sétára már teljesen rendben leszek, és ott leszünk, ha minden igaz családilag...
