Röviden az elmúlt időszakról: családon végigmenő betegségek, napi 3x róka a 16. hétig, kiderült, hogy kisfiúval bővül a család, Milu szakértői vizsgálata, fejlesztése, kamaszodó, imádnivaló, idegtépő nagyok... Kb. ennyi...
És eljutottunk a mai naphoz... Az autizmus világnapja... Szerintem idén még nem is gondoltam annyit az autizmusra, mint ma. A gyerekeket és magunkat kékbe öltöztettem (Nagy a rá jellemző módon tegnap kikészítette a kék pólóját, kék pulcsit, majd reggel csak sikerült fekete pulcsiban iskolába mennie...:))
Múlt héten Lány itthon volt. Félig viccesen azt szoktam mondani, hogy az a jó abban, hogy itthon vagyok, hogy amikor más beviszi a beteg gyerekét a suliba, és az enyémek is betegek lesznek, legalább én meg tudom őket itthon gyógyítani. Persze Pindur is belecsúszott, Férj pedig egy "külsős" vírust hozott haza, így betegállományban volt a família. Vasárnap este már sejtettem, hogy a hajmosásom még várhatott volna (de ha szarul is van az ember lánya legalább nézzen ki valahogy...), és estére már én is kész voltam. Volt egy reménysugár, hogy ez ahogy jött, úgy megy, és a Parlament kupolájának kékre világítását ismét élőben nézzük. Felejtős lett. Viszont a szombati sétára már teljesen rendben leszek, és ott leszünk, ha minden igaz családilag...
Gyerekek már álomban, Férj úton hazafelé... Csönd van. Legkisebb ficereg a pocakban. Olyan békés minden... Lehet, hogy a hormonok erőteljes hatása, de ma mindenen bőgtem. Még azon is, amikor Lány megkérte Nagyot, hogy segítsen neki a matek leckénél, mert nem igazán érti (akkor vették az anyagot, amikor ő itthon volt), és Nagy rögtön jött... Nagyon büszke vagyok rájuk. Imádom őket (is). Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ők hozzám érkeztek... Na jó, nyilván ehhez hozzájárul, hogy ma nem/sem volt feszkó/kiabálás/veszekedés... Ma igazi jó testvérek voltak. Lehet az is segít, hogy mivel Pindurnak ma egy nagyjából 20 perces alvást produkálnia, azt is délelőtt, útközben, így fürdés után 10 perccel már aludt is. Lehet, hogy megtépázott idegrendszeremnek kell(ett) ez a közel 2 órás TELJES CSEND. De most minden olyan szép és jó... :) Most nem úgy gondolok az autizmusra, hogy ez a "dög" erőteljesen próbára teszi a türelmem, a családom nyugalmát... Most úgy gondolok rá, hogy az én gyerekem úgy tökéletes ahogy van, és nem dől össze a világ, ha nem érti a vicceket, ha szó szerint vesz mindent, ha néha/gyakran elbeszélünk egymás mellett. És már a cipőfűző kötéssel sincs gond... :)
Nagyjából 2 hete észrevettem, hogy Pindur az egyik játékával úgy játszik, hogy maga felé fordítja, és úgy vezeti rajta a golyókat. És a legelső gondolatom az volt, hogy jééé, milyen kreatív ez a gyerek, és ez így sokkal nagyobb kihívás... Aztán a második, csak nem ő is?! A harmadik: csak nem, de ha mégis, akkor ő még enyhébb lenne mint Nagy. De csak nem... :)
Úgyhogy az autizmus nálunk "szelídült" (legalábbis mára)... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése