Így percekkel az év vége előtt egy gyors(?) számvetés 2014-ről.
A legfontosabb egyértelműen, hogy B júliusban megszületett. Tulajdonképpen az egész év az ő érkezésével volt leginkább kapcsolatos. Amikor először éreztem őt mozogni, amikor megmutatta magát, a tervezés és várakozás ideje. És hálás vagyok nagyon a Magzati Diagnosztikai Központnak, amikor is e-mailben tájékoztattak a Jön a baba Hadas Krisztával c. műsorra való jelentkezési lehetőségről. Életem egyik legjobb döntése volt. A mai napig könnyezve nézem a kis csodánk érkezését... Nem beszélve arról, hogy mennyi ajándékot kaptam. B egészsége bebiztosítva :), és nagyszerű embereket ismertem meg, akikkel napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Nyilván nagy kapocs a közös élmény, amit azért nyilván mindenki másképp élt meg, de olyan jó tudni, hogy ők vannak és egymásnak virtuális vállat tudunk nyújtani...
Nyilván voltak nehezebb időszakok is. Amikor egy napon tudtam meg, hogy a cégünk becsődölt és Férj munkahelye kivonul az országból, az erősen újratervezésre adott okot. Meggyőződésem, hogy odafent jól osztották a lapokat (ez persze csak utólag visszatekintve derült ki). Ha ez még B fogantatása előtt történik, akkor B most nincs itt velünk. Ha M autizmusa B fogantatása előtt kiderül, akkor B nincs velünk. De nem így történt. Úgyhogy B itt van velünk, az egész lényéből árad a szeretet és a nyugalom. Persze hogy odáig vagyunk érte meg vissza. Hát M ezt nem így gondolta...
De ezt is meg- és túléltük. Mára odáig jutottunk, hogy M már néha (na jó, nagyon néha) rámosolyog már az időközben 5 hónapossá cseperedett emberpalántára, aki ezt úgy hálálja meg, hogy majd' kiugrik a kezemből ha a bátyját meglátja, hangosan kacag neki (és ez csak M kiváltsága). A nagyok kamaszodnak, próbálgatják a határaikat, én átmentem zsarnokba. És tanulni kell és kész. Mer' csak. Nagynál működnek az észérvek, hogy az év vége már beleszámít a továbbtanulásba, Lánynál meg (még) működnek a női válaszok (mert, csak...) Nyilván nem találtam még meg a megfelelő motivációt számukra (bár könnyebb lenne - és könnyebb is - azt írni, hogy mindig más és más érdekli őket), így maradnak a szankciók (pl. rossz jegy esetén ki lehet hozni a telefont a konyhapultra, elnézegetem én ott néhány napig). És basszus, ez működik... Agyrém..
A lelkiismeret is erőteljesen furdalt. Hogy a manóba lehet egyszerre befelé figyelni a benned fejlődő emberkére, figyelni a nagyobbacskára, hogy ne érezze, hogy elhanyagolom (és bizony el is hanyagoltam, mert a növekvő pocakkal én bizony nem csináltam a TSMT-t, bár vannak olyan hős anyák akiket ez nem riasztott el a minden napi tornától). Hogy a kamaszodó lánykámnak próbáljak egyszerre a barátnője és anyja is lenni. Hogy Nagynál megtaláljam azt a metszetet, hogy ne telepedjek rá de azért velünk is legyen. Meg persze Férj igényeire sem árt figyelni, mert még nagyjából 70 évet tervezünk együtt... :)
Azért összegezve jó kis év volt ez... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése