Már írtam, hogy a tavalyi karácsony milyen különleges volt, az volt a várandós karácsony :).
Annyi mindent elterveztem/elképzeltem, - konkrétan szinte már nyár óta - , hogy milyen lesz az első karácsonya a babának (a két nagyobb az első karácsonyukon még igencsak picik voltak), és mivel Pindur szilveszterkor lesz 9 hónapos, vélelmezhető volt, hogy az ünnepből valamit érzékelni fog. Legalábbis a feldíszített karácsonyfát...
Az adventi hangulatra rányomta a bélyegét, hogy Nagyot műtötték (jó-jó rutin, de mégis...), így a fókusz Nagyon volt. Szerencsére gyönyörűen gyógyul, csütörtökön már ment a suliba osztálykarácsonyra, pénteken pedig az iskolai karácsonyi fellépésen részt vett pásztorként. Úgyhogy karácsony előtt 3 nappal a hangulatunk elkezdődött (na jó, szerdán, mert míg Apa naggyal fejlesztésen volt, mi a lánnyal megsütöttük a mézeskalácsokat).
És eljött a szombat reggel... Nagy egyre jobban van, viszont a lány és a baba megfázott, de nem gyengén. Babának orrszívás + anyatej, nagynak gyömbéres mézes citromos tea, Coryzalia (hát az persze elfogyott, így azonnali szedését nem tudtuk megkezdeni), lilahagyma és zúzott fokhagyma (amire lehet és amire nem - pl. krumplis tésztára :) ). És pizsi és fekvés - persze alvás nélkül.
