Már többször említettem, hogy mióta nagyoknál elkezdődött a közösségi lét, igencsak fejtörést okozott a reggeli és a késő délutáni rohanás a kölkökért. Utáltam... Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ez így nem jó... Kell lennie olyan megoldásnak, ami jó a gyereknek és jó nekem is. Persze közben nem történt - ezügyben - semmi előrelépés. Maradt a rohanás és a sírás, hogy ez így mennyire nem jó...
Közben simán eltelt még néhány év változás nélkül. Aztán az Élet úgy gondolta, hogy hagyott már elég időt döntenem, és mivel nem sikerült, innen ő átveszi az irányítást. Persze fellelkesültem néhány dologgal kapcsolatban, de nem sikerült olyan motivációt találnom, hogy megmozduljak.
Na majd a gyerek. Mert hát persze szeretnénk közös gyermeket. Majd akkor megcsinálom ezt meg azt stb... Aztán megszületett Pindur és simán beillesztettük az életünkbe. Közben nem hagyott nyugodni a dolog, hogy valamit kéne csinálni. Mert mi van ha... Az a bizonyos szög nem szúrt még eléggé... Koncepció fejben kezdett összeállni, de még mindig nem. A halogatást mesteri módon űztem, a környezetemben is folyton mindenki sírt, hogy ilyen rossz, olyan rossz, de senki nem mozdult. Kicsit úgy éreztem, hogy én már "feljebb" vagyok, mert én már TUDOM, hogy mozdulni kellene. Hát igen.... A gondolkodás a tett halála. Nagy igazság..
Miért kezdtem el a blogot? Mert eljutottam a Gazdagmami Tanfolyam azon részéhez, ahol blogot kellett létrehozni. Érlelődött a gondolat (elég régóta), de konkrétan azért, mert Vida Ági azt mondta, hogy MOST...
Tehát a gondolat érlelődött, majd (némi noszogatásra) megérett... :)
Csak nyertem vele. Olyan támogató reakciókat kaptam (a folytatáshoz is), hogy csak na... A mentorom azt mondta, hogy örül, hogy ilyen auti-anyuka lettem... :) Én is örülök. Bár "rosszabb" napjaimon abba a gondolatba kapaszkodom, hogy csak annyit kapok, amit el is bírok. Ha nem lennék képes erre, akkor nem jut nekem auti gyerkőc. (A másik "önmentő" gondolat: ha kialszom magam, mindent más színben látok :) ).
Tulajdonképpen egyszerű a képlet. És ezt - szinte bármilyen élethelyzetre rá lehet húzni. Kigondolni, megvalósítani. Láttuk az Év Anyavállalata pályázatot. Megnéztük, láttuk hogy a pályázat feltételeinek megfelelünk. Induljunk? Induljunk. Csak nyerhetünk vele...Ennyi az egész. Tényleg csak ennyi az egész?
Szavazzatok Ránk! (Nyuszibogyó webáruház és Cumivilág webáruház)
Miért kezdtem el a blogot? Mert eljutottam a Gazdagmami Tanfolyam azon részéhez, ahol blogot kellett létrehozni. Érlelődött a gondolat (elég régóta), de konkrétan azért, mert Vida Ági azt mondta, hogy MOST...
Tehát a gondolat érlelődött, majd (némi noszogatásra) megérett... :)
Csak nyertem vele. Olyan támogató reakciókat kaptam (a folytatáshoz is), hogy csak na... A mentorom azt mondta, hogy örül, hogy ilyen auti-anyuka lettem... :) Én is örülök. Bár "rosszabb" napjaimon abba a gondolatba kapaszkodom, hogy csak annyit kapok, amit el is bírok. Ha nem lennék képes erre, akkor nem jut nekem auti gyerkőc. (A másik "önmentő" gondolat: ha kialszom magam, mindent más színben látok :) ).
Tulajdonképpen egyszerű a képlet. És ezt - szinte bármilyen élethelyzetre rá lehet húzni. Kigondolni, megvalósítani. Láttuk az Év Anyavállalata pályázatot. Megnéztük, láttuk hogy a pályázat feltételeinek megfelelünk. Induljunk? Induljunk. Csak nyerhetünk vele...Ennyi az egész. Tényleg csak ennyi az egész?
Szavazzatok Ránk! (Nyuszibogyó webáruház és Cumivilág webáruház)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése