Olyan szépen elképzeltem a nyári "napirendünket", a közös programokat a gyerekekkel, hogy mindenfelé megyünk, persze Bp-en belül, mert autónk fékrendszere lebetegedett (a héten meggyógyították...). Hogy közösen megyünk Lánnyal piacra, együtt készítjük a kovászos uborkát, együtt főzünk (Lánynak van erre ingerenciája, ezt vajh' kitől örökölte?). MAJD. Csodálatos szó. Nagyon-nagyon jellemzi a május-júniusi élethelyzetemet.
Végülis helyzetünket, csak - már megint - én voltam az, akihez alkalmazkodott a család apraja-nagyja. Merthogy Tűzoltónapon kapcsolatba kerültem a Cserf-S Alapítvánnyal és a Vöröskereszttel. Úgyhogy munkaerőpiaci reintegrációs tréninggel kezdtem. Következett a Csecsemőgondozó-képzés. Majd az Arcfestő-képzés, ezt folytatta egy diszkrét Kreatív Mester-képzés. Kis szussz, aztán jön a Bébiszitter-képzés... Kérdésként szinte minden képzésen elhangzott, hogy mi a motivációnk a képzéssel kapcsolatban? Erre sokaknak válasza volt, szeretné az itt szerzett tudást a munkájával kapcsolatban hasznosítani (óvónő, bébiszitter...), volt aki a munkaerőpiaci elhelyezkedésre helyezte a hangsúlyt. Engem mi motivál? Sokszor mondtam, hogy a legnehezebb szülőnek lenni, mert ezt nem tanítják sehol. Dehogynem. Csak én nem tudtam róla. Tanítják azt, hogy mikor mire kell az egészségvédelmével kapcsolatban figyelnünk. Tanítják, hogy mikor mire érik a gyermek, milyen játékokat milyen életkorban játsszunk vele. Gyakorló anyaként ezt a józan paraszti észre bíztam eddig, de azért a tudatosság is megjelent az életünkben. És most nemcsak a napirendre gondolok. Tanulom, hogy "elég jó szülő" legyek. Nagy gáz nincs, mindhárom gyerkőc - viszonylag - rendben van. Pindurral kapcsolatban pedig kértem és kaptam segítséget. Hamarosan megnézik (időpontra várunk). Ha valami lemaradás van, akkor kezdhetjük a fejlesztést, ha minden rendben, akkor anya nem görcsöl ezen... :) (és az is megnyugtat, hogy ő 15 hónapos és nem 9 éves mint Nagy volt mikor diagnózist kapott, úgyhogy bőven időben vagyunk :) ).
Végülis helyzetünket, csak - már megint - én voltam az, akihez alkalmazkodott a család apraja-nagyja. Merthogy Tűzoltónapon kapcsolatba kerültem a Cserf-S Alapítvánnyal és a Vöröskereszttel. Úgyhogy munkaerőpiaci reintegrációs tréninggel kezdtem. Következett a Csecsemőgondozó-képzés. Majd az Arcfestő-képzés, ezt folytatta egy diszkrét Kreatív Mester-képzés. Kis szussz, aztán jön a Bébiszitter-képzés... Kérdésként szinte minden képzésen elhangzott, hogy mi a motivációnk a képzéssel kapcsolatban? Erre sokaknak válasza volt, szeretné az itt szerzett tudást a munkájával kapcsolatban hasznosítani (óvónő, bébiszitter...), volt aki a munkaerőpiaci elhelyezkedésre helyezte a hangsúlyt. Engem mi motivál? Sokszor mondtam, hogy a legnehezebb szülőnek lenni, mert ezt nem tanítják sehol. Dehogynem. Csak én nem tudtam róla. Tanítják azt, hogy mikor mire kell az egészségvédelmével kapcsolatban figyelnünk. Tanítják, hogy mikor mire érik a gyermek, milyen játékokat milyen életkorban játsszunk vele. Gyakorló anyaként ezt a józan paraszti észre bíztam eddig, de azért a tudatosság is megjelent az életünkben. És most nemcsak a napirendre gondolok. Tanulom, hogy "elég jó szülő" legyek. Nagy gáz nincs, mindhárom gyerkőc - viszonylag - rendben van. Pindurral kapcsolatban pedig kértem és kaptam segítséget. Hamarosan megnézik (időpontra várunk). Ha valami lemaradás van, akkor kezdhetjük a fejlesztést, ha minden rendben, akkor anya nem görcsöl ezen... :) (és az is megnyugtat, hogy ő 15 hónapos és nem 9 éves mint Nagy volt mikor diagnózist kapott, úgyhogy bőven időben vagyunk :) ).
Tehát miért járok ezekre a képzésekre? Mert kell. NEKEM kell!!! Hogy tudjam, hogy értsem, hogy mi zajlik bennük/bennünk. Hogy felkészült legyek. Hogy jobb anya legyek. És most (még) van időm. Pofátlanul kihasználom, hogy Apa itthon van velü(n)k, ősszel majd ő megy suliba, akkor én leszek itthon. És most lekopogom. Jól vagyunk.. Bár Nagy a második félévben nem tanult, még így sincs 4-esnél rosszabb jegy a bizonyítványában (mázlista). Szépen halad, ofő is mondta, hogy sokat változott (előnyére). Lánnyal is minden rendben van. Szép az élet... :)
Jól csinálod! Tanulhatnának sokat tőled időmenedzselést :)
VálaszTörlésNekem pl. semmire sincs. Mondjuk én tök egyedül vagyok a gyerekekkel egész nap és még a nagy is csak 5 éves, de néha lelkiismeretfurdalásom van, hogy mennyi mindent kéne csinálni és semmire sem jutok :( Ma is a kicsi alvásidejében sikerült legyártanom egy, azaz egy darab napirendes kártyát :D Igaz, én rajzoltam és nagyon szép lett, de akkor is gáááááz :D
Hát köszi, de még BŐVEN van mit tanulnom időgazdálkodás terén... :P Kicsit dedós módszer, de kapaszkodom a naptárba/cetlikbe/telefonos alkalmazásokba...
TörlésSzerintem a legfontosabb, hogy mindig történjen valami, ha "csak" egy dolog, akkor egy dolog. Jó úton jársz... :)