2010-ben kapott az akkor 8,5 éves Nagy diagnózist. Már elsírtam több helyen, hogy közel 5 évig keringtünk az ellátórendszerben, mire valaki javasolta a Vadaskertet, ahol egy ambuláns vizsgálat utáni vizsgálati hét 3. napján (!), már meg is lett a diagnózis... Én ezek után napi imáimba és aranyba foglalom a Vadast...
Érdekes volt az első szülőtréning, amin részt vettem, mert a kérdésre, hogy mi okozza a legnagyobb nehézséget az életünkben, sokan azt a választ adták, hogy az agresszió, szökdösés, vetkőzés... Döbbenten hallgattam és arra gondoltam, hogy akkor mi ezt most baromira megúsztuk, mert nekünk ilyenek azért nincsenek. És valóban, Nagy nem gáz. Elég enyhe eset... Persze azért okozott (jóóóó sok!) álmatlan éjszakát és kívántam néhányszor hogy bárcsak megnyílna alattam a föld és akkor kimenekülhetnék az adott ultragáz szituból... De növögetett, komolyodott, "viselkedett". Most is van feszkó, há' hogyne lenne, 13,5 éves kamasz és mi meg a szülei vagyunk... :)
Az április mostantól egy másfajta autizmus hónapja nekünk...
Múlt heti események: kedd - M születésnapja, csütörtök - Lánnyal elmentünk megnézni a Parlament kékre világított kupoláját, szombat - séta , vasárnap - húsvét...
A húsvét volt az, ami olyan szinten elszaladt mellettünk, hogy nem is készültünk rá. A tesóm kisbabáját végre élőben is láthatom, együtt lesznek a gyerekek, jön a nyuszi... Volt néhány kósza kísérlet, hogy templomjáró család legyünk, de ezek kudarcba fulladtak... (Nagyon zárójeles: ettől függetlenül HISZEM és TUDOM, hogy ok nélkül semmi sem történik, és ott fent jól vezérelnek, még ha néha/gyakran kacifántosnak is tűnik az út...)
De történt valami... M kiborult. Sikítás, hajtépés, "hiszti"... Vannak helyzetek, amiket nehezen visel pl. ha valaki kimegy az ajtón (ezt először a bölcsiben jelezték és teljesen mindegy, hogy az ő gondozónője vagy a másik csoportból valaki, majd itthon is észrevettük és nálunk már nincs olyan, hogy valaki leszalad a boltba valamiért, mert velőtrázó sikítás a vége, és valljuk be, ennyit SEMMI nem ér...), vagy ha észreveszi, hogy bárhonnan hazafelé indulunk (ismerős útvonalnál már, ha csak az otthon irányába megyünk, kész vége, viszont idegen környezetben "jól működik"). Érdekes módon, ha fáradt és kézben visszük haza, akkor nincs nyafi..(ööö, illetve iszonyat orbitális "hiszti")...
Az első sokk után ugye elkezd járni az agy... Persze szigorúan akkor, amikor - véééégre - csönd van. Ez mi a franc volt? Mi váltotta/válthatta ki? Hogy tudom ettől a gyereket megkímélni? És hogy tudom ettől magunkat megkímélni? Annyira a történtek hatása alatt voltunk, hogy másnap nem akartunk ennek senkit kitenni, így a kölökkel (meg a picivel) itthon maradtunk. Na most, amikor Férj a két naggyal elindult, jött a menetrendszerű üvöltés, ami kb. akkor ért véget, amikor ők megtették az Árpád híd - Határ út metrótávot...
Jó volt, M kiborult, ezért B is kiborult... Természetesen én is sorszámot húztam és velük együtt bőgtem. Mer' az jól megy... (Csak szólok, hogy ha 2 SEDATIF PC-t vesztek be egyszerre, akkor az úgy lelazít, hogy kell egy kávé is mellé, mert különben alvás lesz a vége... :D És még szóba került az alkoholmentes sör+Panadol kombó is - szigorúan szoptatásbarát megoldás kell -, de ezt inkább elvetettem... :D )
Tegnap igazi kis cukkerbéka volt a drágám... Hja, anya összekötötte a kellemest a hasznossal. A Boráros térre kellett mennünk, és - mivel a nagyoknak tegnap még szünet volt, így M sem volt bölcsiben - a 4 db kölökkel közel 1 órát buszoztunk. Aztán játszóterezés, majd közel 1 órát visszabuszoztunk. Na ezt szeressük :).
Na majd kiokoskodjuk hogy legyen ezentúl, hogy M kiskorát ne "csak" túléljük, hanem megéljük. Egyébként ezért is nagyon jó, hogy ezen az úton szakemberekbe kapaszkodhatunk, mert ebbe egyedül, szaksegítség nélkül biztos belegajdulnék...
(Emlékeztető, kell egy "Tesók suliba mennek" kártya :) )
Az április mostantól egy másfajta autizmus hónapja nekünk...
Múlt heti események: kedd - M születésnapja, csütörtök - Lánnyal elmentünk megnézni a Parlament kékre világított kupoláját, szombat - séta , vasárnap - húsvét...
A húsvét volt az, ami olyan szinten elszaladt mellettünk, hogy nem is készültünk rá. A tesóm kisbabáját végre élőben is láthatom, együtt lesznek a gyerekek, jön a nyuszi... Volt néhány kósza kísérlet, hogy templomjáró család legyünk, de ezek kudarcba fulladtak... (Nagyon zárójeles: ettől függetlenül HISZEM és TUDOM, hogy ok nélkül semmi sem történik, és ott fent jól vezérelnek, még ha néha/gyakran kacifántosnak is tűnik az út...)
De történt valami... M kiborult. Sikítás, hajtépés, "hiszti"... Vannak helyzetek, amiket nehezen visel pl. ha valaki kimegy az ajtón (ezt először a bölcsiben jelezték és teljesen mindegy, hogy az ő gondozónője vagy a másik csoportból valaki, majd itthon is észrevettük és nálunk már nincs olyan, hogy valaki leszalad a boltba valamiért, mert velőtrázó sikítás a vége, és valljuk be, ennyit SEMMI nem ér...), vagy ha észreveszi, hogy bárhonnan hazafelé indulunk (ismerős útvonalnál már, ha csak az otthon irányába megyünk, kész vége, viszont idegen környezetben "jól működik"). Érdekes módon, ha fáradt és kézben visszük haza, akkor nincs nyafi..(ööö, illetve iszonyat orbitális "hiszti")...
Az első sokk után ugye elkezd járni az agy... Persze szigorúan akkor, amikor - véééégre - csönd van. Ez mi a franc volt? Mi váltotta/válthatta ki? Hogy tudom ettől a gyereket megkímélni? És hogy tudom ettől magunkat megkímélni? Annyira a történtek hatása alatt voltunk, hogy másnap nem akartunk ennek senkit kitenni, így a kölökkel (meg a picivel) itthon maradtunk. Na most, amikor Férj a két naggyal elindult, jött a menetrendszerű üvöltés, ami kb. akkor ért véget, amikor ők megtették az Árpád híd - Határ út metrótávot...
Jó volt, M kiborult, ezért B is kiborult... Természetesen én is sorszámot húztam és velük együtt bőgtem. Mer' az jól megy... (Csak szólok, hogy ha 2 SEDATIF PC-t vesztek be egyszerre, akkor az úgy lelazít, hogy kell egy kávé is mellé, mert különben alvás lesz a vége... :D És még szóba került az alkoholmentes sör+Panadol kombó is - szigorúan szoptatásbarát megoldás kell -, de ezt inkább elvetettem... :D )
Tegnap igazi kis cukkerbéka volt a drágám... Hja, anya összekötötte a kellemest a hasznossal. A Boráros térre kellett mennünk, és - mivel a nagyoknak tegnap még szünet volt, így M sem volt bölcsiben - a 4 db kölökkel közel 1 órát buszoztunk. Aztán játszóterezés, majd közel 1 órát visszabuszoztunk. Na ezt szeressük :).
Na majd kiokoskodjuk hogy legyen ezentúl, hogy M kiskorát ne "csak" túléljük, hanem megéljük. Egyébként ezért is nagyon jó, hogy ezen az úton szakemberekbe kapaszkodhatunk, mert ebbe egyedül, szaksegítség nélkül biztos belegajdulnék...
(Emlékeztető, kell egy "Tesók suliba mennek" kártya :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése