A meghatódás már csütörtökön elkezdődött. M-ért mentünk a bölcsibe és megkaptam a bölcsis anyák napi ajándékot. Már amikor átnyújtotta a gondozónénink, már bőgtem... Pedig akkor még nem is láttam, hogy mi van ráírva...
anyá
"Reggel óta tanakodtam,
mit mondhatnék teneked?
Olyan szépet gondoltam ki,
Elmondhatni nem lehet,
Nem leltem rá szavakat,
még verset sem találtam.
Minden, amit elmondhatnék,
itt van egy szál virágban."
Ezek után az ember lánya még jó hogy elsírja magát. Elmondani nem lehet, Nem leltem rá szavakat... Egy még nem beszélő autista gyermek édesanyjaként ezeknek szó szerint is jelentősége van. Hálát adok az Égnek, hogy M úgy néz ki egy csomó dologra beérett. Egyre több szó már elhagyja a száját (igen tudom, attól hogy egy szót egyszer használt, egyáltalán nem biztos hogy felveszi a repertoárba...), egyre többször veszem észre, hogy az igen/nem fejbólintás vagy fejrázás szerepet kap a vele való kommunikációnkban.
Persze ne felejtsük el a többieket sem. Nagytól édességet kaptam, Lánytól két puszit (holnap a suliban lesz az ünnepség, vízálló szemspirál!), B meg egész egyszerűen a lényével beragyogja az életünket.
Boldog Anyák napját Mindenkinek! ♥ ♥ ♥
Bizony, boldogat! Megérdemlitek :)
VálaszTörlés♥
Törlés