2015. december 30., szerda

Karácsony

Az adventi időszakot nagyon szeretem. Nyilván összefügg azzal, hogy kedvenc ünnepem a karácsony...
Na most ez az idei (is) elég khm...érdekesre sikerült. Az alapokat az adta, hogy október közepe-vége felé egyszercsak elkezdett megbetegedni a gyereksereg. Ezt oly tökélyre vitték, hogy onnantól fogva szinte minden napra jutott legalább egy darab beteg gyermek (ahhh, volt hogy négy...). Megfázás, kezes-lábas móka (kéz-láb-szájbetegség, ühüm, eddig nem is hallottam róla pedig több mint 14 éve vagyok gyakorló anya...). Kis megfázás, majd a főgonosz, a H+H kombó. Ez a nyavalya aztán letarolta a famíliát. Engem is. 2 napig szinte még feküdni is fárasztó volt (nem is emlékszem, mikor voltam utoljára - persze ezelőtt :D - lázas, de olyan emlékképem sem nagyon van, hogy egész egyszerűen nem tudok lábra állni)... 

Szóval így telt az advent. Se díszítés, se sütik sütése, téli finom illatok, aromák... Helyette Domestos, teafaolaj, fertőtlenítő törlőkendő...

Megszereztük az igazolást a bölcsibe, mire mentünk volna, ismét betegek voltak... Az oltás előtt 2 nappal B belázasodott, így az is halasztásra került. Még volt egy halovány reménysugár, hogy legalább az utolsó hét utolsó napjait bölcsiben tölthetik, de addigra M ismét beteg lett és B is újra kezdte, így felejtős lett.

Persze közben erőteljesen sajnáltam magam, hogy mégis hogy a fészkes fenében fogom megoldani a készülődést, ha itthon van velem két beteg kölök. Ja hát sehogy...

Az egyik kölök szépen helyrejött, a másik nem is tudom, olyan furi volt. Többször láttam, hogy a két kis kezét a fülére teszi, de semmi sírás, csak így járkált. Hát auti a lelkem... Viszont, amikor este is így járkált és hozzá már sírt is, sejthető volt, hogy a füle a felelős. Másnap ügyelet Heim Pál, középfülgyulladás, mindkét füle lobos. Szuper... Az antibiotikum nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis két nappal később M ugyanúgy sírt és közben fogta a kis füleit. Oké, Madarász. Már nincs rendelés, csak januárban, irány a Heim Pál. Ajjaj... Félelmem beigazolódott, csaknem 3 órát vártunk, aztán kiderült, hogy mindkét fülében gennyes középfülgyulladás van. Cataflamot nem írtak az ügyeleten? Nem... Úgyhogy most szedi az antibiót meg a Cataflamot meg a Normaflore-t. De most már jobban van :).

Idegbetegség a köbön, Férj 23-án még dolgozott, semmivel sem haladtam és közben szembesültem a szuperanyák posztjaival, mindenki már megsütött-megfőzött mindent előre. (Én meg itt vagyok közel 40 évesen, és anyu hozza el nekem a főznivalót. Ez milyen már...)
Ja és 23-ára intéztem a régi hűtő elszállítását, viszonylag tág időintervallumot adtak meg, 10 és este 8 között valamikor... :D Még poénból benéztem a hűtőbe, biztos voltam abban, hogy 5-6 nap alatt simán kiolvadt, nem volt mínusz. Döbbenten láttam, hogy ugyanaz a vastag jégréteg borítja, mint mikor még a konnektorra volt csatlakoztatva... Rengeteg forró víz (hűtőről lemondtunk) és 6 szorgos kéz kellett hozzá, de 3 óra alatt orvosoltuk a problémát.

Akkor már rezignáltan vettem tudomásul, hogy a karácsony előtti utolsó napokban semmi "karácsonyit" nem csináltam. Miután Férj hazajött, az elmúlt 2 hónap nyűgét a nyakába zúdítottam (gondolom boldog volt, hogy együtt tölthet velem jónéhány napot... :D ) És akkor őrült takarításba kezdtem. És tök jó volt, mert kész is lettem. Akkor még díszítsük fel a fát. Persze csak lehajtogattuk (műfa) és annyi. 24-én bolondok háza. Férj rántotta a húsokat, én csak a köretért tartottam a hátam. Villámgyors ebéd, gyors Jézuska. A kávé felett anyu megjegyezte, hogy gyerekem ezért van ez az egyhónapnyi idegbaj. Az ebédért, amit a karácsonyfa mellett fogyasztunk el... :D

Persze volt sírós momentum. A húgom felhívott (ezerszeres áldás a viber megalkotójának) és mondta, hogy ilyen még nem volt, hogy karácsonykor nem találkozunk... És hallottam, hogy sír... :( Mondtam neki, hogy most ez nem számít. Ez egy különleges karácsony neki, nekik. Végre együtt van a családja, a legkisebbnek az első karácsonya, a gyerekek is jól érzik magukat az új közegben. Kell ennél több? (Legalábbis egyelőre... ;) ) Úgyhogy nem sírni, örülni! Persze tudja, csak... Tudom... Szeretem, hiányzik. De boldoggá tesz az örömük. Megküzdöttek ezért az egészért. Ebben most csak ők számítanak. Pótoljuk majd...<3 (miután leraktam a telefont, én is sírtam. Még jó hogy...) ♥

Puszi a fiúknak. M homloka gyanús. Persze, lázasodj be bátran gyermekem... Karácsony első napját szinte végig kettesben töltjük, a többiek mennek a családhoz. Nem kis sikerélmény, hogy a Jézuska ajándékaival (na jó, annak egy részével) mintha játszana... :D

Ami még - számunkra óriási dolog - , hogy M evett krumplifőzeléket 1,5 tányérral. Na... :) Eddig csak a szalámi volt, amiből hajlandó volt mennyiséget fogyasztani, úgyhogy ez most tényleg extra dolog ;) .

És hogy azért a nagyokról is essék néhány szó... Állandóan veszekednek, piszkálják-szekálják egymást. Köszönöm kamaszkor... :D Peti készül a középiskolai felvételire, Eszter is teszi a dolgát. A kicsik körül rengeteget segítenek (nem feltétlenül önként... :D ), amiért nagyon hálás vagyok... 

B a karácsonyfát már lebontaná, M áhítattal nézi (pedig már jónéhány napja itt van :D ).

Ja és még nagyon messze van karácsony, de nekünk már áll a fa... ;)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése