A központi felvételi megírása előtt elvesztettem a fonalat és minden időmmel, erőmmel a családra koncentráltam. Illetve arra, hogy nehogy észrevegyék, hogy mennyire be vagyok tojva. Hogy ne nyomasszam őket az én nyűgjeimmel. Hogy mennyire megvisel, hogy egyszerre két autista gyermekre kell fókuszálni és a tét végül is csak a jövőjük...
Nagynak egy csodálatos pályaívet vázoltam, melyben a választott szakközépiskola után a választott egyetem következik. Az egyetemi évei alatt gyakornokként már fog dolgozni, így friss diplomásként már x év gyakorlattal is rendelkezik és határ a csillagos ég. Nyílt titok, hogy szoftverfejlesztő szeretne lenni (illetve szoftverfejlesztő lesz :) ), így az első lépcső egy számítástechnikai szakközépiskola.
Miután sikeresen begyűjtöttem néhány ősz hajszálat, sikerült még a jelentkezések előtt beszerezni a bizottságtól az "integrálhatósági engedélyt". Jól sikerült a felvételije, megvolt az első szóbeli, ahol azzal váltunk el, hogy várják szeptemberben :) . Iszonyat megkönnyebbülés és büszkeség van. Aranyos, hogy sokan nekem gratulálnak, pedig ez Nagy érdeme, a fejlesztőké és a tanároké, de elsősorban Nagyé.
Én ehhez csak asszisztálok...:)
Hármas számú játékosnak ovit választani. Huhhh... Ez legalább akkora agymeló mint Nagy továbbtanulása. Lista az EGYMI és a kerületi önkormányzati integráló ovi mellett/ellen. Basszus, ez rohadt nehéz... Hogy döntsek, hogy dönthetek jól? Mert ez csak élesben fog kiderülni... Amikor megtudjuk, hogy bírja-e a nagyobb csoportlétszámot? Bírja-e a hangoskodást (itt a bölcsiben kevesen vannak, itt "nyugi" van)? Hogy fog enni (a bölcsiben alig eszik)? Fog-e bántani valakit/valakiket, őt fogják-e bántani, csúfolni, és ő erre hogy fog reagálni, megtorolja-e vagy fel sem fogja, hogy mi zajlik körülötte? Túlagyalás... Tök jó, mert nem visz előre, viszont rosszabbul érzed magad tőle... :D
Arra gondoltam, hogy akkor EGYMI. Ott biztonságban lesz, ott bírni fogja, mellette úgyis itthon is fejlesztjük, iskolát úgysem kell neki keresni (ő is a nagyok sulijába fog járni :) ), úgyhogy akkor ez így jó lesz.
És mit ad Isten, M másnap mond EGY szót. Harmadnap a liftből szállunk ki éppen, amikor köszön nekünk egy nő és M azt mondja: Szia! Döbbenet. A képernyőkímélőn futó háttérképeket nézegeti, és amikor kérdezem tőle, hogy ugye milyen szép képek, azt feleli: LÁTOM...
(Aki nincs ebben benne, el sem tudja
képzelni hogy mekkora öröm, hogy a 4 éves mond végre egy-egy szót, hogy végre tologatja a kisautót. Őrület,
hogy olyan dolgokért zokogunk örömünkben, ami másnak teljesen
természetes...)
Aha, így már erősen hajlok az integráló ovi felé. Egyeztetés több fronton (szakemberekkel), majd az eredmények kiértékelése után döntés. Az integráló ovi lesz a befutó :) Jövő héten fel is hívom a vezetőt.
Legújabb tudása, hogy felismeri a színeket (na jó, duplóval játszottunk,
így elég gyér színskálával dolgozunk, viszont ezek megvannak. :) )
Igazából nem tudom mi váltotta ki ezt a fejlődési ugrást, mert ezek mind egyszerre kezdődtek, a TSMT-t újrakezdtük, dupla adag D-vitamint kap, ACE Szelént is kap naponta, valamint immunerősítő kakaót. De lehet, hogy ezek együtt és hozzá persze B, akit végre utánoz :) .Tavaszitól pedig az a terv, hogy heti több alkalommal együtt mozgunk a szigeten, szülők és Lány futnak, a skacok pedig kismotorral és/vagy futóbiciklivel mellettünk. Merthogy a mozgás is nagyon kell! M-mel a laktózmentes diétát tartjuk, hála az égnek működik. A tejmenteshez képest óriási szabadságot ad :).
A Legkisebbel beléptünk a dackorszakba, Lány pedig... khm... kamaszodik, na...
A munkával időben nem tudok úgy haladni, mint eredetileg terveztem, de szerencsére a betegeskedéseken túl vannak, a felvételi lezajlik és akkor lesz naponta néhány órám, amikor végre csak a munkával foglalkozhatok (persze szigorúan itthonról :) ). Úgyhogy szépen alakulunk :) .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése