Tegnap láttam egy bejegyzést a fb-on, ahol a kérdés a testvérek közötti időtartamra vonatkozott. Érdekes és értékes válaszok születtek, majd eljutottam egy olyan hozzászóláshoz, hogy anyuka nagyon szeretne egy kistesót, de az anyagiak ezt nem teszik lehetővé... Elég empatikus embernek tartom magam, de van 1-2 dolog ami "kiüti a biztosítékot" nálam. Főleg, ha a gyerek még kicsi, mert akkor még minden megvan. Nem kell költeni kiságyra, babakocsira, babaruhára és egyéb hasznos és hasznosnak vélt dolgokra... A nagytesótol folyamatosan lehet örökölni a ruhákat (főleg, ha a gyermekek egyneműek :) ), és a tízezres játékokat is elég egyszer megfinanszírozni. Nem beszélve arról, hogy a csp gyakorlatilag "fenntart" egy gyereket. Az anyasági segélyből be lehet ruházni egy mosható pelenka készletre, így a pelenkázás összes költsége szobatisztaságig nagyjából a harmada az eldobható pelenkáénak. Meg ott a családi adókedvezmény. Arra nem térek ki, hogy sokan kiakadnak (hogy miért nem emelik a gyest/gyedet stb... Na, vajon miért?! Mert nincs rá keret? Vagy mert - helyesen - meg akarják akadályozni a megélhetési gyerekvállalást? Lehet, hogy merész gondolat részemről, de aki AKAR tesót az fog is szülni. Mert ő meg akarja találni a megoldást, hogy vállalhasson még egy gyermeket. Meg akarja ajándékozni a gyermekét egy testvérrel.
Igen a kényelem az nagyúr. A gyerek azzal jár, hogy átértékeled az életed. Persze lehet folytatni a megszokott életet, de azok a házasságok, ahol a szülőknek nem egyszerre változik az értékrendje, azok veszélybe kerülhetnek. Pl.: apa a haverokkal/kollégákkal hetente néhányszor elment sörözni/bowlingozni/horgászni stb. De lehet, hogy apa irányába az anya tűréshatára a gyerekszám növekedésével egyenes arányban csökken. Nem beszélve arról, hogy a kiadásokat is át kell csoportosítani. Jó esetben ez gördülékenyen megy, a szülőt a gyereke teszi felnőtté... A 18-as karikát lassan át lehet rakni 30-ra, mert manapság az emberek nagy része akkor "nő fel"... Leírtam, hogy 3 gyermekünk közül 2 SNI-s, úgyhogy az "átlagnál" többe kerül(het), de nem kell feltétlenül a gyereknek iphone vagy Lacoste cipő...Ja nem mellékesen leírtam, hogy - amennyiben ott fent is így akarják -, készen állunk egy negyedik gyermek fogadására... :) Ezen gondolataim egy részét megosztottam egy hozzászólásként (amit az admin aztán törölt...), majd erre érkezett egy válasz, hogy sokan a mennyiségre mennek át a minőség helyett, sorra szülik a neveletlen, szemtelen, beteg gyerekeket... Inkább egy "minőségi gyerek", mint több átlagos... Ezen kifagytam. Mi az, hogy minőségi? Tehát ha az én gyermekeimet 9 és 8 évesen lepapírozták, akkor "értékcsökkentek" lesznek. Vagy az aki étel- és/vagy pollenallergiás, akkor ő sem minőségi? Írtam egy üzenetet anyukának, ahol ezt kifejtettem (szépen, kultúráltan. Tényleg!!!), ezidáig nem reagált rá. Megnéztem az adatlapját, kíváncsi voltam, hogy milyen a "minőségi" gyermek.Egy álomszép fekete fiúcska. Azért belegondolok, hogy bár a társadalom elég toleráns, de lehet, hogy idősebb tagjai akár őt is megszól(hat)ják a gyermek bőrszíne miatt...
Igen a kényelem az nagyúr. A gyerek azzal jár, hogy átértékeled az életed. Persze lehet folytatni a megszokott életet, de azok a házasságok, ahol a szülőknek nem egyszerre változik az értékrendje, azok veszélybe kerülhetnek. Pl.: apa a haverokkal/kollégákkal hetente néhányszor elment sörözni/bowlingozni/horgászni stb. De lehet, hogy apa irányába az anya tűréshatára a gyerekszám növekedésével egyenes arányban csökken. Nem beszélve arról, hogy a kiadásokat is át kell csoportosítani. Jó esetben ez gördülékenyen megy, a szülőt a gyereke teszi felnőtté... A 18-as karikát lassan át lehet rakni 30-ra, mert manapság az emberek nagy része akkor "nő fel"... Leírtam, hogy 3 gyermekünk közül 2 SNI-s, úgyhogy az "átlagnál" többe kerül(het), de nem kell feltétlenül a gyereknek iphone vagy Lacoste cipő...Ja nem mellékesen leírtam, hogy - amennyiben ott fent is így akarják -, készen állunk egy negyedik gyermek fogadására... :) Ezen gondolataim egy részét megosztottam egy hozzászólásként (amit az admin aztán törölt...), majd erre érkezett egy válasz, hogy sokan a mennyiségre mennek át a minőség helyett, sorra szülik a neveletlen, szemtelen, beteg gyerekeket... Inkább egy "minőségi gyerek", mint több átlagos... Ezen kifagytam. Mi az, hogy minőségi? Tehát ha az én gyermekeimet 9 és 8 évesen lepapírozták, akkor "értékcsökkentek" lesznek. Vagy az aki étel- és/vagy pollenallergiás, akkor ő sem minőségi? Írtam egy üzenetet anyukának, ahol ezt kifejtettem (szépen, kultúráltan. Tényleg!!!), ezidáig nem reagált rá. Megnéztem az adatlapját, kíváncsi voltam, hogy milyen a "minőségi" gyermek.Egy álomszép fekete fiúcska. Azért belegondolok, hogy bár a társadalom elég toleráns, de lehet, hogy idősebb tagjai akár őt is megszól(hat)ják a gyermek bőrszíne miatt...
Úgyhogy nem lettem okosabb, nem kaptam választ arra, hogy milyen a "minőségi" gyermek. Én mindenesetre "csak" boldog gyermekeket akarok nevelni... És szívből remélem, hogy a gyermekeim jobban örülnek még egy tesónak, mint egy iphone-nak vagy egy harmincezres cipőnek...
Kriszti gratulálok, nagyon jó bejegyzés, igazán fején találtad a szöget!
VálaszTörlésKöszönöm szépen Daniella! Valahogy éreztem, hogy megértesz... :)
Törlésszuper bejegyzés KÖSZÖNÖM :) ui. engem is érdekelne mit takar a minőségi gyerek kifejezés, ha a "kedves" anyuka válaszolt, ugye megírod majd? :)
VálaszTörlésÁgi, én is köszönöm! Ha anyuka válaszra méltat, akkor mindenképp megírom... :)
TörlésNyugi, "minőségi" gyerekeid vannak, bármit jelentsen is! Ha boldog, akkor minden oké. A 2. gyerek tényleg kevesebb kiadás, sok minden újra használható, ill. a felesleges dolgokat már nem sózzák az emberre, rutinosabb. Viszont mi pont a 2. gyerek miatt vettünk nagyobb autót, nagyobb lakást...bár ezek luxus dolgok, de azért nem elhanyagolható dolgok. A testvér pedig szerintem is ajándék, segíti a jellemfejlődést, szocializációt, és nem utolsó sorban egy életen át ott lesz, számíthat rá!
VálaszTörlésKöszi Bea! :)
TörlésMi most (vagyis tavaly :) ) vásároltunk be "újra". Nem is gondoltam volna még néhány éve, hogy újra babázni fogok. Aztán csak egyszerre az a gondolat, hogy mire Milu 5 éves lesz, a két nagy már kamasz lesz, és nyilván nem fognak vele foglalkozni. És akkor eldöntöttük, hogy szeretnénk majd neki 2 éves korára tesót az általad is említett előnyök miatt (is). És hát nyilván jobban kötődnek egymáshoz azok a testvérek, akik együtt nőnek fel. Igazából jó lenne egy (v. inkább) 2 szobával nagyobb lakás, de azt meg tudjuk szerezni kicsit később is, viszont az idő az nem vár meg... :)
Nem tudok minden részletet de első blikkre nekem a "nem minőségi gyerek" azt a réteget jelenti, akik családi pótlékért szülnek és utána elkocsmázzák a pénzt. Sajnos tény, hogy sok gyerek születik ilyen környezetbe (mindenféle bőrszínben).
VálaszTörlésA megélhetési céllal szült gyerekek sorsa már kiskorukban megpecsételődik. Nem kapják meg a fejlődésükhöz szükséges gondoskodást, tanítást, szeretet, sőt talán még a megfelelő élelmet vagy gyógyszert sem. Fájdalom, de nem lehet nem észrevenni hogy sokan közülük később valóban rossz útra tévednek, és így tényleg nem hasznos tagjai a közösségnek.
Persze "az anyuka" álláspontját nem ismerem, lehet hogy ő egész máshogy definiálja a minőségi-nem minőségi gyerek kérdéskört. Az érzéseidet egyébként maximálisan megértem és én is kíváncsi vagyok a fejleményekre. :)
Igen Szil, sajnos nagyon sok gyerek születik a csp-ért, nem is baj, hogy nem emelik. Sokan elfelejtik, hogy ez az összeg a gyerekre van (jobb esetben villanyszámlára költik, rosszabb esetben elisszák...) A gond, hogy pont az én hozzászólásom után jelent meg az anyukáé, és én megírtam, hogy két SNI-s gyermeket nevelek, és írtam, hogy az egyik auti. És erre jött a "minőségi" gyerek, meghogy sorra szülik a neveletlen, beteg gyereket. Minőség helyett mennyiség...
VálaszTörlésÉs nem azt írtam, hogy nem számít a pénz, dehogynem!!! Csak annyit, hogy aki AKAR, az talál megoldást (pl. bevállalja, hogy a gyerekek közös szobában lesznek, v. a fodrász helyett maga festi a haját, a munkahelyére maga hordja az otthon főzött ételt, ahelyett, hogy valamit venne mindig...) Tehát saját magával köt kompromisszumot, hogy mit "áldoz fel" a gyermekért... Aki nem akar, hanem akargat, az nem feltétlenül gondolkodik ilyenekben. Mi Milánt AKARTUK, a negyediket - ha nagyon őszinte akarok lenni - akargatjuk. Nagyon örülnénk, ha jönne, de így is nagyon boldogok vagyunk... :)
Még azt is írtam anyukának, hogy azért azt se felejtsük el, hogy mennyi egyke gyermek van, akit a szüleik "tökéletesnek" nevelnek (különórákról különórákra hordanak), aztán csodálkoznak, hogy a gyerek a teljesítménykényszer miatt szorong... Ezért is írtam, hogy "minőségi" gyerek helyett én "csak" boldog gyerekeket akarok nevelni... :)
Ha lesz fejlemény, mindenképp megírom... :)