Csak lazán... (?)

Nemrég olvastam egy cikket, mely szerint mindenki szaranya...Csak így... És tényleg. Feketén-fehéren leírva a tények, hogy bármit csinálsz a gyerekeddel, mindenképpen rosszat teszel vele. Öltöztetés, étkezés, különórák, fejlesztések. Bármi. Mindent rosszul csinálsz. És az ellenkezőjével is kárt okozol...  :)

Aki olvasta, annak vidám perceket okozott, mert TÉNYLEG ilyenek vagyunk. Úristen kell rá még egy réteg pulcsi? Nem fog fázni? Vagy esetleg megizzad, és attól fog megfázni?... Ivott eleget a gyerek? Mennyit kell innia? Hogy is van ez a testsúlykilogramm/ml-rel? De ha (sok) gyümölcslét adok neki, akkor nem lesz éhes, és a végén még éhen hal...Végtelen lehetőségek tárháza...

Különösen nagy a dilemma, ha mondjuk a témája a(z esetleges) fejlesztés. Mert az elsőnél könnyű "elcsúszni": fogalmad sincs, hogy mire figyelj, rábízod magad a gyerekkel foglalkozó egészségügyisekre. Ha valami gond van, úgyis szólnak. Aztán ha baj van, jöhet még egy adag önmarcangolás, hogy mi lett volna ha... Ezzel csupán annyi a gond, hogy egy tök felesleges hintába kerülsz. Mert ha a nagymamámnak szerszáma lett volna, akkor ő lenne a nagyapám. Felesleges ilyen dolgokon görcsölni, mert ÚGYSEM DERÜL KI, HOGY MI LETT VOLNA, HA... Arra persze még jók az ilyen jellegű tapasztalatok, hogy ha következő nem tankönyv szerint működik, akkor bekapcsol a vészjelző, és akkor már MUSZÁJ odafigyelned (a mi esetünkben nem egész1 év alatt szereztük meg a lány ADHD diagnózisát, annak ellenére, hogy az első néhány körben elhajtott a nevtan, hogy még olyan kicsi és hogy menjünk vissza másfél év múlva, és akkor talán/majd megnézik...).

Tapasztalatok gyűlnek, elraktározódnak. Miért nem jár még Pindur?  Hó végén már 16 hónapos lesz... Bezzeg a másik kettő ilyen idősen már futott-szaladt... (NEM HASONLÍTGATJUK A GYERMEKEINKET EGYMÁSHOZ!) Ja jó. Akkor mégis kihez hasonlítgassam, ha nem a saját gyermekeimhez? Ennyi idősen Nagy is simán/lazán járt, és mutogatással már kommunikáltunk. Lány még előbb járt és BESZÉLT! És TUDOM, hogy minden gyermek más ütemben fejlődik, még családon belül is...

Persze vannak kapaszkodók: a védőnői/gyermekorvosi ellenőrzések. A kiskönyvbeli x-ek, amiből egész jól teljesít (kivéve a járás mind kapaszkodós, mind önálló formája). A mi doktornénink azt mondja, hogy 18 hónapos koráig belefér, de ő 16 hónapos körül már vizsgálatot javasol. (Aug. elején megyünk vizsgálati hétre, utána neurológiára, majd beszámolok...)

És a beszéd. Na azzal ha nem is haladunk tankönyv szerint, ott legalább még bőven időben vagyunk. A kislányoknál ha nem kezd el beszélni 18 hónapos koráig vagy nem bővül a szókincse, akkor már oda kell figyelni, ha kétévesen még nem beszél, vagy nem bővül a szókincse, akkor irány a szakember. A fiúknál ez a határ két éves kor, illetve két és fél éves kornál pedig szakember bevonása szükséges. Tiszta sor, egyértelmű időintervallumot ad meg. És nem azt mondja, hogy ráérünk még, meg hogy minden gyermek más és más...

Úgy döntöttem, hogy nem görcsölök erre rá. A szükséges lépéseket meglépem, de nem kezdem el magam marcangolni, hogy lerakhattam volna azt a gyereket előbb is a földre... etc. És a nagyokkal kapcsolatban is kicsit lazítok. Napirenddel-miegymással készültünk a nyárra, és mi lett belőle, konkrétan még az elkészítéséig sem jutottam el... A reggeli és esti rutin maradt, közben pedig egy nagy strukturálatlan valami... De élvezi mindenki :). A "kötelező" fejlesztések elmaradtak, ehelyett inkább a játékos formákra helyeztük a hangsúlyt. Az önállóságot gyakorolhatják (egyedül el tudnak menni a mamához vidékre), a főzésben segíthetnek, a szobájuk takarítását elvégzik. És mit nyer a család, hogy csak "ennyi" a napirend? Egy olyan anyukát, aki nem stresszel azon, hogy már megint elvesztünk az időben, és semmi sem úgy alakul, ahogy elterveztem... Most ez így jó. Egy kicsit ezt akarom élvezni. Csak engedni/megengedni az Életet magunknak. Magamnak.

Aztán majd augusztus második felétől pedig kicsit visszarázódunk, mert szeptemberre már flottul kell mennie mindennek... :)