Már írtam arról, hogy a munkaerőpiac nem vár tárt karokkal. Na, jó, ez költői megfogalmazás, mert "klasszikus" alkalmazott sohasem voltam, mindig családi vállalkozásainkban dolgoztam. Egész jól működött, aztán megszületett az első, majd a második gyermek és utána már nem volt egyszerű...
Reggelente rohanás az iskolába, rohanás az óvodába. Egy-egy "szerencsés" anyuka, szépen, nyugisan ráérősen vitte a hordta gyermekét szocializálódni, de a többség viszont rohant. Köztük én is. Mert hiába "nem volt főnököm", vagyis nem vették szigorúan, ha épp lecsúsztam a buszról, mert gyermek mondjuk küzdött a harisnyájával, elemi érdekem volt - viszonylag - időben beérni. Vevő jön, vásárol, fizet, ebből lesz az albérlet (is). Csak ez a reggeli/késő délutáni rohanás ne lett volna. Volt egy közel egy éves periódus, amikor egyedül neveltem őket, akkor ez kiéleződött. Éreztem - TUDTAM-, hogy ez így nem (lesz) jó, mégis csak hónap elejétől végéig, számláktól számlákig láttam. Viszont a hogyan lehetne másképp? nem hagyott nyugodni...
Motoszkált, hogy ez így nem jó, ennek nem így kellene lennie. Időközben az Élettől megkaptam a párom, sok szempontból könnyebb lett az élet, de a reggeli rohanás, na az megmaradt. Aztán új munkakör, megszűnt a reggeli/délutáni rohanás. A nyugalmas időszaknak vége lett, mielőtt elkezdődhetett volna, a második lazább napon robbant a bomba a suliban, aminek az lett a vége, hogy 3 hónap múlva már alacsony osztálylétszámú sulit kellett keresni. Megtaláltuk, szép volt, jó volt egy ideig - mármint az intézmény. Aztán a mostani suli. Itt jól érzi magát mindkettő . Közel is van. Minden szuper. A napközi térítéses, így - egyelőre - azt nem vesszük igénybe, anya úgyis otthon van... Egyébként - ha jól tudom -fél 5 körül a napközinek is vége van.Az önkormányzati rendhez szokott ismerősök kérdezték, hogy ezt más szülők hogy tudják megoldani. Csakis szervezéssel és segítséggel. Van akiért nagyszülő jön, van akiért pótnagyi, van aki egyedül jár haza. A szuperanyák is egyszerre csak egy helyen lehetnek...
Azt már most tudom, hogy Pindurral nem fogom végig csinálni, amit a nagyokkal végig kellett. Itthonról dolgozom, és tudom, hogy mire ő oviba megy, kiépítjük a rendszert úgy, hogy mindketten főállásban itthonról dolgozzunk. És akkor nem kell rohanni - mint régen - iskolába, óvodába, fejlesztésre... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése