Most a legkisebbről írok... Nem, nem azért, mert vele vagyok a legtöbbet, meg olyan cuki, dacos, mérges, öntörvényű, simulékony... (bezzeg a nagyok kiskamaszkorba léptek, ááááá....), hanem mert tegnap volt nálunk a Védőnőnk és beszélgettünk Pindurról. Csippentve felveszi a dolgokat a földről? Igen. Mond szótagokat? Igen. Jó az étvágya? Igen. Bemutatta a "járástudományát" valamint leült elénk a szőnyegre és a kék-sárga áruház tornyos játékát kezdte egymásra rakni. Ezért dicséretet kapott. Önállóan eszik? Még ismerkedünk a kanállal. Ivás pohárból? Felügyelettel (segítséggel), de inkább a csőrös itatókat preferálom még neki.
Mivel MINDENT később csinál mint az átlag (az 1. fogát is 10 hónaposan növesztette, augusztus elején még 8 foga volt, októberben már 16 - szegény...), már nem görcsölök azon, hogy "le van maradva". A Védőnőnk látogatása után ugyanis némi szemléletváltozás történt. Hova a francba sietek? :)
A járás, na az tényleg gáz, hogy 15 hónaposan még egy-egy lépést sem tett meg egyedül. Ezért is fordultunk szakemberhez. Szeptember közepén kezdtük vele a tornát, október elsején elindult. Azóta tornázunk, hordjuk fejlesztésre. A gyerek szinte szalad (na jó ez inkább az elánnak köszönhető). A lakásban van hinta, így teljesen mindegy milyen idő van, a gyerek minden nap hintázik (imádja és nem utolsósorban fejleszti).
Elkalandoztam... Tehát, ha mi megtesszük a szükséges lépéseket (szakemberek útmutatása alapján), akkor ideje egy picit lazulni. A gyerek nem MÁR hanem MÉG CSAK másfél éves múlt. És ha mondjuk egy hónappal később tanul meg önállóan enni, akkor mi lesz? Semmi...
Ja és kb. 2 hónapja életem leghasznosabb tudásának vettem hasznát (http://www.pbt.hu/mgya/index.php), amikor 3 db (!) kis b*szb*nyi lencsét a gyermek félrenyelt... (egyszer már előfordult egy darabka almával, illetve a 6 hónapos gyereknek már engedélyezett könyvből egy tízforintos nagyságnyit öklendezett ki, miután alkaron "lefelé" döntöttem, akkor ezek működtek. Lencsével már a lapockaütésig kellett mennünk, de szerencsére utána már kapott levegőt (mondjuk azután még fél órát üvöltve öklendezett, mire ötödszörre hányt, és abban benne volt a 3 lencse). Majd még egy-két perc szipogás, és mint ha mi sem történt volna...
Nem is tudom mi lett volna, ha fogalmam sincs arról, hogy ilyenkor mégis mit is kell csinálni...
(Megjegyzem, mondjuk a csp kifizetésének feltétele lehetne, hogy a szülők legalább 1 x vegyenek részt egy ilyen INGYENES elsősegélynyújtó tanfolyamon.)
Mivel Pindur sem a nagykönyv szerint működik, a fent leírt élmény és a fogak hiányának hatására mit csinál anya? Hát tör, aprít, mixel még mindig... Nagyon gáz? Kérdezem óvatosan Védőnőt. Dehogyis ebben a korban még villával törjük nekik az ételt. Szuper! :) Éééééés, kaptam tanácsot arra, hogy mégis hogyan vegyem rá gyermeket, hogy a fogait étkezés közben (is) használja: etetőhálóóóó! (Eszembe sem jutott... :) )
Úgyhogy anya elengedi a (remélt) nagykönyv szerint működő és/vagy "bezzeg" gyermek eszményképét, és örül annak, ami már megy, mert a gyerek úgy van jól ahogy van...
És ez természetesen a nagyokra is tökéletesen igaz... :) ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése