2014. június 26., csütörtök

Nyári napirend? Egyelőre túlélés...

Csak még 5 perc nyugalmat kérek...


Csend van. Apa már elment a dolgozóba, a gyerekek még alszanak. Most a legkisebb sem ficereg...
Jobb kéznél egér, bal kéznél kávé... Csak még 5 perc kérek...

Férj hál' Istennek jól érzi magát az új munkahelyén, rögtön mélyvízbe dobták (a második naptól túlóra, a héten már szombat is). Tehát férj reggel megy a dolgozóba, este pedig jön haza. Az egész napot felnőtt társaság nélkül töltöm... (Ha a szülők benéznek hozzánk, vagy a tesómmal találkozom, szinte bearanyozza a napom.. :) )

Mára nincs különösebb program, a könyvtárba megyünk, kivesznek az olvasni tudók egy-egy könyvet maguknak, hogy ne csak az elektronikus kütyük bűvöletében legyenek...

35. héten vagyunk. A játszótéri ismerkedés még mindig várat magára, mert a "kötelező" körök lefutása (közért, gyógyszertár, zöldséges stb...) már erőteljesen megközelíti az energiáim tűréshatárát. (Magyarul: kb. 10 perc séta után úgy fújtatok, mint egy gőzmozdony... Külön program lett a mosógép megpakolása és a teregetés (szigorúan pihenőidők beiktatásával). Napirend? Nyári napirend? Felejtős... Túlélésre játszom. Nagy mázli, hogy Pindurral kapcsolatban a nagyok tudnak segíteni. Pindur időközben 27 hónapos,14 kg-os úrfivá cseperedett    és rájött, hogy ő bizony még mindig nagyon szeret kézben lenni...  

Dackorszak, kamaszkor, harmadik trimeszter... Ahogy közeledünk a terhességgé alakult várandósság végéhez, egyre több elképzelt és valós félelem játszódik a fejemben. Oké-oké, itt lesz a baba és itt lesz férj is, kb. 2 hetet (akkor lesz leállás és jöhet az 5 nap). És aztán? És még mindig nem a vége, mert a nyári szünetből még akad néhány hét, amikor már teljes létszámmal képviseljük magunkat az ingatlanban. Úgyhogy
a szeptember lesz az első komoly hónap 6 fős családként, amikor segítség nélkül leszek. Annyit megtudtam, hogy valószínűleg heti egy egyéni és egy csoportos fejlesztése lesz Pindurnak, akkor majd B-t magamra kötözgetem, így nem kell alacsonypadlós busszal bejárni a fél várost, hogy eljussak a kívánt célhoz (még egyszer köszönöm a kendőt Andi! ♥)

És kábé itt a "tervezés" vége, Pindur mosolyogva ébred, a tekintetéből kiolvasom, hogy oké, jó, hogy itt visszavigyorgok rá, de húzzak már el a géptől és készítsem neki a tápszert... :)

5 percet kértem, megkaptam... :)

Folyt.köv.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése