Már csak néhány nap...
Lehet, hogy ez a csodálatos időjárás az oka, de oly' messzinek tűnik a nyári szünet kezdete, pedig...
Tervezés... Lányt betábláztuk: megy majd nagyszülőkhöz, keresztmamához és táborba. A mikor hova kérdésre válaszolva magam is megdöbbentem, konkrétan 2 hete lesz a hölgyeménynek "üresben" (amikor a rokoni nyaralásokat megejti), július első két hetében és augusztus utolsó két hetében pedig az általa választott tábor programjain vesz majd részt. A köztes időszakot azért nem kérte, mert akkortájt érkezik a legújabb családtag és ő akkor inkább itt lenne velem/velünk. Merthogy segíteni szeretne nekem, nekünk...
(Tényleg fogalmam sincs, hogy érdemeltem ki ezt a leányzót :)).
Ma mindketten ragyogva jöttek haza, NINCS HÁÁÁÁZIIIII felkiáltással :). Kezdődik a lazaság, az üzenőben pedig a jövő heti programterv szerepel (Állatkert, Margitsziget, Tarzan park...) tehát a tanulás vége... :)
Nagy meglepett azzal, hogy szombatra hőemelkedése lett, és szomorú volt, hogy akkor ez egy betegség kezdetét jelzi, és hogy NEM MEHET ISKOLÁBA... Ezen mindig csodálkozom (persze nagyon örülök), hogy ők ennyire szeretnek iskolába járni. És mi sem mutatja jobban, hogy ő TÉNYLEG szomorú volt, hogy otthon kell maradnia, hogy inkább gyorsan helyrejött... :) Volt egy délutáni alvás (ovis kora óta csak akkor, ha beteg), és mire felkelt már nyoma sem volt a hőemelkedésnek :).
Persze azért aggódom. Az iskola egy rendszert ad az életükhöz (életünkhöz?) és most van jónéhány hét szünet. Van még nem egész két hetem, hogy egy nyári napirendet kidolgozzak. Annyi alapot már lefektettünk, hogy Nagynak is naponta legalább(!) 1 órát levegőn KELL töltenie. És persze egy-két családi programon részt KELL vennie (pl. ha megyünk a Gyerekszigetre, akkor ő is jön és kész...) És csak azért egy óra, mert szeretjük a gyereket na... Tudjuk, hogy az ő életét tökéletesen kielégítik, hogy van mit enni/inni és van wi-fi... Oszt' csókolom... A többi meg minek?! Úgyhogy - némi szájhúzás kíséretében - tudomásul vette, hogy ez van...
Ő az, akit nem érdekel, hogy milyen szuper tábort találtunk (olyan programokkal, amiket ő is élvezne, ha eljutna addig, hogy részt vegyen rajta), nem érdekli, hogy a nagyszülőknél is jól érezné magát. Nehéz őt kirobbantani. Részemről persze a dilemma, hogy akkor most mikor teszek jót, ha hagyom őt "bezárkózni", vagy magammal rángatom. Egészséges kompromisszum mindkettőnk részéről, hogy néhány alkalomra igent mondott. Ez nekem is elég (főleg, hogy tudom, hogy adott helyzetben élvezni fogja a programokat. Mert ismerem...), és ő sem fogja azt érezni, hogy folyamatosan csesztetjük. Meg persze az is érdekes/izgalmas, hogy mennyire leszek következetes, amikor az új jövevény éjjelente ébren tart. Vagy amikor egy fél óra csendért sok mindenre képes leszek (persze, nyugodtan ülj le a géphez, csak maradj csendben kérlek... )
Úgyhogy - a saját jól felfogott érdekemben - egy rugalmas nyári napirendet kell kidolgoznom :).
Augusztus végén pedig megy a Vadaskerti táborba, ez jó kis visszarázódás lesz a következő tanév előtt... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése