Az első Nagycsaládos karácsony

Már írtam, hogy a tavalyi karácsony milyen különleges volt, az volt a várandós karácsony :).

Annyi mindent elterveztem/elképzeltem, - konkrétan szinte már nyár óta - , hogy milyen lesz az első karácsonya a babának (a két nagyobb az első karácsonyukon még igencsak picik voltak), és mivel Pindur szilveszterkor lesz 9 hónapos, vélelmezhető volt, hogy az ünnepből valamit érzékelni fog. Legalábbis a feldíszített karácsonyfát...

Az adventi hangulatra rányomta a bélyegét, hogy Nagyot műtötték (jó-jó rutin, de mégis...), így a fókusz  Nagyon volt. Szerencsére gyönyörűen gyógyul, csütörtökön már ment a suliba osztálykarácsonyra, pénteken pedig az iskolai karácsonyi fellépésen részt vett pásztorként. Úgyhogy karácsony előtt 3 nappal a hangulatunk elkezdődött (na jó, szerdán, mert míg Apa naggyal fejlesztésen volt, mi a lánnyal megsütöttük a mézeskalácsokat). 

És eljött a szombat reggel... Nagy egyre jobban van, viszont a lány és a baba megfázott, de nem gyengén. Babának orrszívás + anyatej, nagynak gyömbéres mézes citromos tea, Coryzalia (hát az persze elfogyott, így azonnali szedését nem tudtuk megkezdeni), lilahagyma és zúzott fokhagyma (amire lehet és amire nem - pl. krumplis tésztára :) ). És pizsi és fekvés - persze alvás nélkül.

Várakozás

Minden karácsony, melyet egy új családtaggal ünneplünk varázslatos. A két nagy gyerkőc "októberi kiadású", így a tavalyi karácsony is különleges volt, mert a legkisebb gyermek már erőteljesen rugdalózott a pocakban, az volt a várandós karácsony :). Most pedig már öten leszünk a karácsonyfa előtt!!! :)

Ez az év (bár még van néhány hét belőle) az IGAZI változások éve volt. Nem apró-cseprő dolgok változtak körülöttünk, hanem nagy jelentőségű dolgok. Jók és rosszak egyaránt. És mosolygunk magunkon, hogy meg akarjuk keresni a jó dolgokat a rosszakban is. Mert ugye milyen szerencsések vagyunk? 7 hónapos várandós voltam, amikor megszűnt a munkahelyem. Nem baj, úgyis mindjárt itt a pici, nem kell stresszelni. Az 5 napos újszülöttel indultunk szívultrahangra: úgyis minden rendben lesz, és megy a pesti gyerek Óbudára kirándulni :). A 3. UH, "kicsit csúszunk", több mint két óra várakozás a megbeszélt időpont után. Eredmény: minden rendben, kontroll legközelebb 3-4 éves korában. (Miután kijöttünk, apa azt súgta, hogy erre az eredményre akár egész éjszaka várt volna...)

Mindig figyelnek ránk

Példamutatááás?! Következetessééég?!

Ha két szóval kellene jellemeznem, hogy mi az ami nagyon fontos a gyermeknevelésben, (nem-nem az, hogy szeretjük és tiszteljük őt, mert ez az alap) az a példamutatás és a következetesség. Nálunk ugye ez kiélesedik, mert drága fiam napra pontosan visszaidézi, amikor a fent említett értékek közül valamelyik csorbát szenvedett. És vigyáznunk kell, mert ugye a gyerekek akkor is figyelnek minket, amikor mi észre sem vesszük, és minden pillanatban mutatjuk nekik a jó vagy kevésbé jó példát. (A lányom 5 éves korában azt mondta, hogy ha nagy lesz ő is cigarettázni fog... Ez volt az utolsó szál cigaretta kísérőmondata. Karácsonykor lesz a 4. füstmentes év. :)  )

Pedig nem is látszik rajta...

Biztos?

A fiam 25 hónapos volt, amikor az akkori gyermekorvosunk asszisztense javasolta, hogy menjünk el a nev.tan.-ba, mert lehet, hogy a gyerek hiperaktív. Ezt doktorbácsink kizártnak tartotta, miután kérdésére közöltem, hogy van, hogy akár 1 órát is elautózik a gyerek "nyugton", azaz egyhelyben. De azért nézzük meg. Az első találkozásra gyerek nélkül mentem, még nevettünk is, hogy most engem vizsgálnak... :) A közel egy órás beszélgetést azzal zártuk, hogy a gyerek nem lehet hiperaktív, mert akkor én nem lehetnék ennyire kiegyensúlyozott egy kétéves és egy néhány hetes baba mellett :).

És anyuka eddig nem vett észre semmit? Nem. Hangzott a válaszom egy másik  nevelési tanácsadó kérdésére, miután a gyermek közel 4 évesen óvodát kezdett, és még novemberben is voltak beilleszkedési nehézségek. És én TÉNYLEG nem vettem észre semmit. Tény, hogy fogalmam sem volt, hogy hogyan is működik egy kétéves gyermek, a családban én voltam az "első fecske", újszülöttet is csak újságban/tv-ben láttam. Szerintem a gyerek teljesen rendben volt. (Hozzátartozik, hogy 24 éves voltam amikor ő született, most a legkisebb fejlődési szakaszait szinte nagyítóval nézem, minden a legnagyobb rendben. :) ).

Mit várok a fejlesztéstől?

Meló lesz, de megoldjuk...

Jómúltkorában megkérdezte a fiam egyik fejlesztője, hogy mit várok attól, hogy a gyerek idejár, mit várok a fejlesztéstől? Egy nagyon egyszerű dolgot, ami a mi esetünkben nem is olyan egyszerű. Elsőkörben, hogy mire a fiam elkezdi a középiskolát "fel legyen vértezve", hogy ne omoljon össze a jövendő osztálytársai piszkálódásaitól. Hogy ugyanolyan örömmel menjen iskolába mint most. Mert ugye most védett környezetben van. De még "csak" 11 éves, és mi lesz ha... Azt mondják az aspergeres gyerekek egy része jól be tud illeszkedni a kortárscsoportba, mire középiskolába kerül. Vagy nem. Na ezt nem merjük megkockáztatni. Ezt megelőzendő hordjuk őt fejlesztésre, fejlesztésekre. Mert ő más. Nem nagyon, kicsit :). De ezt vagy rögtön, vagy nagyon hamar kiszúrja a többi gyerek. Van akit nem zavar, van aki simán lehülyézi. Pedig ő nem hülye, nagyon nem. Ő autista. Az én okos, drága, szép, imádnivaló autista fiam, aki kiskamasz korba lépett. És visszadumál. És szemtelen. ÉS?! Mondtam neki, hogy ezt nekem ne, mert ha elveszítem a türelmem, akkor az senkinek nem lesz jó. (Egyébként mióta a pici köztünk van, még egy jóízű ordítozást sem engedhetek meg magamnak, mert akkor ő is rázendít, és cafatokban lógó idegrendszeremnek az akkor és ott pont nem hiányzik...)

Egy kicsit rólunk

Kicsit nehezített pálya

Először is leszögezem, nem vagyok:

• gyógypedagógus
• pszichológus
• gyermekneveléssel kapcsolatos szakember
• nagyon következetes
• nagyon házias... 

Viszont van 3 gyermekem (11 és 9 évesek, illetve egy közel 8 hónapos babóca), akik közül a két nagy SNI-s, és szeretném megosztani másokkal tapasztalataimat, "tudásomat" az anyaság, a házasság, a női önbecsülés és a háztartásvezetés témakörében (a sorrend lényeges... :) ).

Mindig azt az elvet vallottam, hogyha egy anya nem boldog, akkor a család sem az. Csak boldog anya tud boldog gyermeket nevelni.