Múlt hónap elején hívtam a védőnőnket, hogy most akkor mi is van, merthogy Pici még nem ül... Anya ilyenkor mit csinál? Hát persze, hogy leül a gép elé és elkezd aggódni, mert az úgyis jól megy. Aztán persze elveszik az információk között. Az egyik véglet az, hogy minden, ami eltér a "normális" mozgásfejlődéstől idegrendszeri károsodásokat okozhat (diszlexia, ADHD... stb.), amit később csak fejlesztéssel hozhatunk helyre, a másik véglet pedig az, hogy minden kisgyermek a maga ütemében fejlődik, és semmit nem szabad siettetni, még ráér.
Oké, ezt értem. De mi a helyzet akkor, ha a családban van auti, van hiper, és anya - Nagy születése óta -röpke 11,5 évvel lett idősebb és "bölcsebb", és persze aggódósabb?. Mert ami 25 évesen természetes volt, azért 35 évesen illik hálásnak lenni :). És persze igyekszem nem mikroszkóppal kísérni Pici fejlődését. Igyekszem, csak nem sikerül... Ismerős anyukákat "zaklatok", hogy az ő gyermekük hol is tart fejlettségi szinten élete ezen szakaszán. És nagyon jó fejek, tényleg. Megnyugtatnak, hogy azért nagyon nem maradtunk le, sőt egyáltalán nem.
A vicc, hogy január közepén apával ülünk a szőnyegen és beszélgetünk, egyszercsak azt vesszük észre, hogy a babánk, akitől kb. 30 cm választ el, nekünk háttal ÜLVE játszik. Hát ez mi? Hát ez hogy? Nem láttad? Én sem... Jót vigyorgunk, hogy ezen aggódunk x ideje, erre lemaradtunk a nagy pillanatról...Jellemző...
A héten a nagyok megleptek azzal, hogy lebetegedtek. Mint kiderült Nagynál szinte a fél osztály hiányzik, Lány osztályából ő a negyedik. Már úgyis "rég" voltak betegek (igen-igen, volt az a szuper karácsonyunk :P).
Doktornéninknél nagyüzem, mire hazaérünk már este negyed kilenc, gyógyszertár majd holnap. Reggeli helyett megyek a patikába, és mire hazaérek Apa úgy nyit ajtót, hogy kezében a fényképezőgép, mely bizonyítja, hogy Pici FELÁLLT!!! A két nagy is visong, hogy milyen ügyes Pindur, aki diadalittasan rám néz. Szuper. Erről (is) lemaradtam. Ezért is jó, hogy ember lánya otthon maradhat a babával, hogy tudja mikor miről maradt le :). De másnap bepótoljuk, engem néz, nekem jár a diadalittas mosoly, amikor a kiságyban feláll a gyermek. Jól haladunk. Nagy is ellenállás nélkül veszi be a kanalas orvosságot, mert a doktornéni azt mondta, hogy be kell venni (ennyi indok elég is :) ), isszák a teákat, pihennek, gyógyulgatnak. Muszáj, hétfőn suli.
És anyai szív megnyugszik, hogy leszármazottak teszik a dolgukat..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése