Nevelési elvek? Ugyan már. Majd kialakul. Kb. így vágtam neki az anyaságnak huszonnégy esztendősen. Laza voltam? Meglehetősen... Tudatos? Cseppet sem... Lesz ami lesz, csak életben tartom valahogy. Másnak is sikerül... Anyai ösztönök híján az internetről és más anyukáktól szereztem a gyerek életben tartásához szükséges instrukciókat. (Mai ésszel/tapasztalattal felfoghatatlan, hogy mennyire nem készültem fel...) Ugyanis a gyerek előbb érkezett meg, mint az "anyai ösztön". Óóóó, tudni fogod, hogy mit kell tenned... Persze. Tudtam én. Volt 4 napom arra, hogy megtanuljak pelenkázni, köldököt kezelni, szoptatni, fejni. Megtanultam? Meg. Igaz óriási segítségemre volt az a tanárnő anyuka, akivel egy napon szültünk, én az első, ő pedig az ötödik gyermekét. Amikor jött doktorbácsi babanézőbe, megkérdezte, hogy egészségügyis végzettségem van-e, mert olyan profin nyúlok a gyerekhez. Aztán gyorsan rájött, hogy biztos nem, mert különben nem nyitom rá az ablakot egy 5 napos babára október végén... :)
13. hónapig kapott anyatejet (meg persze tápszert is), cumit megpróbáltam, azzal a mozdulattal tolta is ki a kis szájából. Tea? Na az nem kellett... Csak víz. Ez mostanra sem változott :).
Az említett anyai ösztön Lány születésekor már közel két éve aktív volt, így mikor ő megszületett már "ősanyaként" léteztem. Amikor őt hazavittük, 3 napig meg sem fürdettem, mert még nem kapcsolták be a fűtést (Lány október eleji kiadású). Na az a gyerek féléves koráig még forralt vizet sem kapott, csak és kizárólag anyatejet. Nála már eszembe se jutott, hogy cumit adjak neki. Úristen. Cumit? Hát még mit nem. Adjak neki teát. NEM. Adjak neki tápszert. NEM. Tesómmal röhögtünk jókat, amikor valamelyikünk valamelyik gyereke sírt: BIZTOS szomjas... :) Na, tehát Lány sem cumizott, sőt ő csak a bátyja cumisüvegét látta. Ősanya már pohárból itatja a félévest. Megtanulta. Tényleg nagyon ügyes volt. Én pedig büszke voltam, hogy milyen jól "teljesítünk" Természetesen rábíztam, hogy meddig igényli az anyatejet. Hát ő 26 hónapig igényelte...
Eltelt jónéhány év és - közel egy esztendeje - megérkezett hozzánk Pindur. Szépen elterveztem mindent. Csak és kizárólag anyatej. Cumi/cumisüveg? Szó sem lehet róla (még jó, hogy a kh-ba be kellett vinni, így vettünk egy cumisüveget. Poénból) És a szoptatással nehézségek adódtak. NEKEM. Boldogan toltam a csöpp gyerekbe a tápszert. Úristen, csak nehogy éhezzen szegényke... Még jó, hogy az egyik kórházi ajándékcsomagban volt cumi, mert nála bizony működik. Rendületlenül. Cumi+cumisüveg. (De nehogy szó érje a ház elejét, 2 és 4 hónapos kora között nem kapott tápszert, és még szoptatom.)
Én aki teljesen felesleges úri huncutságnak tartottam a cumit, vettem a manónak cumit nappalra, éjszakára, tartalékba, csillagosat, autósat... Persze az is fontos, hogy passzoljon a cumilánchoz, és a cumisüveghez. :)
És áldom a nevét annak, aki feltalálta. :)
Na ennyit az elvekről és a valóságról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése