Ezzel kapcsolatban elsőként auti gyermekem - azaz Nagy - arca ugrik be. Beléptünk abba a korba, ami egy neurotipikus (nem auti) gyermek esetében a leválás egészséges szakasza, vagyis a kortárscsoport véleménye felülírja a szülők véleményét. Mi is megkaptuk a suliban, hogy Nagy enyhén szólva nyegle lett, illetve becsúszott az első (és remélhetőleg utolsó) 1-es történelemből. Miért? Mert akkor nem volt suliban, beteg volt. És? Akkor már nem kell megtanulni? Már nem, mert már dolgozatot írtunk belőle... Pfff... Akkor viszonylag józan szülői ésszel és higgadtan felhívtam Nagy figyelmét a továbbtanulási lehetőségek szűkülésére, ha ezen a hozzáálláson nem változtat. Anya, az még messze van. Oké, akkor az évvégi témazáró mond valamit? Ja, az már igen.
(Két és fél éve vagyok diagnózissal ellátott gyermek szülője, és még mindig belefutok ebbe a kommunikációs hibába. Ne vetítsek neki előre távolabbi lehetőségeket, mindig egy számára is belátható időpontot tűzzünk ki, ami jelen esetben a tanév vége.)
Kik lesznek a példaképek? Az iskolában tanuló stréberek? Esetleg a "rosszfiúk"? Mire tudják majd rávenni? Megvan-e benne a gát, hogy ne kövessen vakon valakit? Szociális és kommunikációs fogyatékosságként is említik az autizmust. (Bevallom nekem ez a megfogalmazás tetszik, mert ez végre egy velős, érthető megfogalmazás.) Mi lesz, ha egyszercsak elkezd barátkozni olyan srácokkal, akik beleviszik a "rosszba"? Mostanában elég keményen előtérbe helyezem, hogy fél év múlva már büntethető korú lesz. És még mielőtt jönne a kibúvó: De hát én autista vagyok!!! Ja, csak az tökre nem érdekel senkit. A büntetőjog szerint ugyanúgy felelnie kell egy autistának, mint egy nem autistának.
Nagy szerencsének érzem, hogy nem önkormányzati iskolába jár, mert ott már rég kiszúrták volna az ő furcsaságait és valószínűleg kihasználták volna azt a gyermeki naivitását, amit a tesztoszteron megjelenése (értsd: bajuszkezdemény és társai) nem befolyásol.
Persze az is hozzátartozik a dologhoz, hogy találhat pozitív példaképet is magának. Én meg itt parázok, hogy Atyaúristen mi történhet???... :)
valahogy benne kellene felébreszteni a motivációt, hogy ő maga kezdje el felépíteni a saját szociális ismerettárát, emberismeretét, önismeretét stb. ez azonban félő, hogy néhány jó alapos pofára esés nélkül nem fog menni.
VálaszTörlésSajnos, ez valószínűleg így lesz. Eddig már begyűjtött egy-két pofont barátjának hitt emberektől. Sőt már szerelmi zűrzavar is volt (bár ennek azt mondták, hogy örüljünk, mert ez már érzelmi fejlődés része is lehet). Mindenesetre nem lesz könnyű ezt szülő szívvel végigasszisztálni, hát még neki ezt megélni...
Törlés