Egy éves a nagycsalád :)

2012.03.31. 17:27. 

A dátum, amikor megszületett Pindur. A dátum, amikor új korszak kezdődött életünkben. Egy gyermekkel a pár családdá, három gyermekkel pedig a család nagycsaláddá válik. Egyszer azt olvastam, hogy azért három gyermektől indul a nagycsalád, mert az embernek két keze van. Van benne valami... 

Egy éve üzemelünk nagycsaládként. Egy éves a Legkisebb Szerelemünk. Pedig mintha csak tegnap történt volna... Születése hetének első napján megáldották - persze velem együtt - magzatomat, apukát, testvéreket, családot. Igazából csak mama kedvéért mentünk a szertartásra, de olyan megható volt, hogy néhány perc múlva beindultak a fájások, két órán keresztül tízpercesek aztán leállt... Még ezt kétszer a héten. Na jó, tulajdonképpen időben voltunk, mert április 7-e környékére vártuk. (Én apa szülinapjára időzítettem, de hát ez nem jött össze.Viszont összejött arra a hétre egy megfázás, és apa meglepett azzal, hogy egy rosszul beállított gyógyszernek köszönhetően elájult. Még jó, hogy élvezzük ki a terhesség utolsó heteit...)

Aztán szombaton ismét tízpercesek. Már rezignáltan vettem tudomást az újabb "próbáról". Amibe kapaszkodtam, hogy - állítólag - akiknél többször beindul-leáll a vajúdás, azoknál gyorsan történnek a dolgok. Majd ráébredtünk, hogy ez már AZ... Irány a kh. Végig arra gondoltam, hogy nehogy hazaküldjenek, mert milyen ciki lesz már, hogy a harmadik baba érkezik, és ez a nő nem tudja, hogy most szülni fog vagy csak jósolgat. Szerencsére szülni fog. Fél kettő körül vették fel az adatokat és 4 óra múlva már a kezemben volt a kis csodánk. A fájdalom a feledés homályába veszett, megszépíti az emlékeket az idő. Csak annyit, hogy Nagy és Lány epidurális érzéstelenítéssel született, Pindurnál pedig mire lehetett volna, addigra már késő lett...

Amikor megkérdezik, hogy nem fárasztó-e, hogy három gyermekem van, a válasz: a három gyermek közül a két nagy már csak idegileg fáraszt, a pici még fizikailag (bár lekopogom, újra alvással telnek az éjszakáink).

Egyébként csak halványan emlékszem az életem azon időszakára amikor még nem volt körülöttem egy gyerek sem :). Úgy gondolom, hogy az egyik legnehezebb és egyben legcsodálatosabb dolog az anyaság/szülőség. 

Nemrég aludt el karjaimban Pindur, és csak csodálom Őt.

(A nagyokat a mamáék kölcsönvették húsvétra, így most nyugika és lazaság...)

Végtelenül hálás vagyok, hogy ezt a csodát megélhetem, hogy három fantasztikus emberke engem választott.