Anya, szégyellsz engem?

Anya, szégyellsz engem? kérdezte Nagy, mikor már ki tudja hányadszorra szóltam rá, hogy nem kell csimpaszkodni a kapaszkodóba a buszon. Annak nem az a funkciója. De azért - bevallom - gyomorszájon ütött a kérdése. Mit csináltam, mit csinálhattam, hogy ő ezt most megkérdezi? Miért kérdezi? Ezt így érzi? Vagy így gondolja? Vagy most mi vaaan...? Ezek a kérdések pillanatok alatt érlelődtek bennem, majd azt a kérdést feltettem, hogy Miből gondolod?  Időt is húzhatok, még a választ is megkaphatom arra a kérdésre amire én - még - nem találtam választ, hogy ez hogy juthatott eszébe. Folyton rám szólsz. Igen, mert feltűnően viselkedsz. De hát én feltűnő vagyok. Nem drágám, te nem vagy feltűnő. A viselkedésed, na az feltűnő... Akkor nem szégyellsz? Úristen, erről beszéltem...

Amikor kisebb volt, folyton azt játszotta, hogy ő most autó, motor, busz... és brummogott hozzá, motorhangot imitálva, így mentünk az utcán. Olyan cuki volt. Volt. De most már nagy. És félig viccesen, félig komolyan aggódtam, hogy mi lesz, ha már langaléta kamaszként is brummog. Aztán már a járműveken nem brummogott, a végén már csak a metrón (azt nem igazán szereti). Aztán már ott sem. Utána következett, hogy ha az utcán emberek voltak, a közelükben nem. Csak néha, ha nagyon fáradt volt. Most pedig már úgy megyünk végig az utcán, hogy beszélgetünk. Na jó, ez így ebben a formában erős. Ő beszél, szerény személyem a hallgatóság...A kezelőorvosával egyszer arról beszélgettünk, hogy szerintem nem opció az, hogy megtanuljon-e a gyerek úszni, mert úszni tudni kell és pont. (Komoly érv... :) ) És, hogy milyen ciki lesz neki, ha jövő nyáron (akkor 9 éves volt), megint úszógumival vágunk neki a Balatonnak. Nem az nem neki lesz ciki, hanem nekem - szólt a válasz. Pfff...

Anya, szégyellsz engem? Kerestem az összefüggést a diagnózis napján történt beszélgetés és a tegnap esti történés között. Nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy NINCS összefüggés. Mindig jókat mosolygunk, ha egy filmben a hős összekuszálja a dolgokat és azt mondja, én csak segíteni akartam. Remélem, én nem csak segíteni akarok, hanem segítek is neki. Segítek abban, hogy berögzüljenek az olyan dolgok is, hogy nem csimpaszkodunk a kapaszkodóba, mert az nem arra való... És ez csak egy aprócska szelet a társas készségek oltárán, amit célszerű elsajátítani.

Anya, szégyellsz engem? Nem. Drága Nagy, nagyon büszke vagyok Rád!!!