Csak lazán... (?)

Nemrég olvastam egy cikket, mely szerint mindenki szaranya...Csak így... És tényleg. Feketén-fehéren leírva a tények, hogy bármit csinálsz a gyerekeddel, mindenképpen rosszat teszel vele. Öltöztetés, étkezés, különórák, fejlesztések. Bármi. Mindent rosszul csinálsz. És az ellenkezőjével is kárt okozol...  :)

Aki olvasta, annak vidám perceket okozott, mert TÉNYLEG ilyenek vagyunk. Úristen kell rá még egy réteg pulcsi? Nem fog fázni? Vagy esetleg megizzad, és attól fog megfázni?... Ivott eleget a gyerek? Mennyit kell innia? Hogy is van ez a testsúlykilogramm/ml-rel? De ha (sok) gyümölcslét adok neki, akkor nem lesz éhes, és a végén még éhen hal...Végtelen lehetőségek tárháza...

Különösen nagy a dilemma, ha mondjuk a témája a(z esetleges) fejlesztés. Mert az elsőnél könnyű "elcsúszni": fogalmad sincs, hogy mire figyelj, rábízod magad a gyerekkel foglalkozó egészségügyisekre. Ha valami gond van, úgyis szólnak. Aztán ha baj van, jöhet még egy adag önmarcangolás, hogy mi lett volna ha... Ezzel csupán annyi a gond, hogy egy tök felesleges hintába kerülsz. Mert ha a nagymamámnak szerszáma lett volna, akkor ő lenne a nagyapám. Felesleges ilyen dolgokon görcsölni, mert ÚGYSEM DERÜL KI, HOGY MI LETT VOLNA, HA... Arra persze még jók az ilyen jellegű tapasztalatok, hogy ha következő nem tankönyv szerint működik, akkor bekapcsol a vészjelző, és akkor már MUSZÁJ odafigyelned (a mi esetünkben nem egész1 év alatt szereztük meg a lány ADHD diagnózisát, annak ellenére, hogy az első néhány körben elhajtott a nevtan, hogy még olyan kicsi és hogy menjünk vissza másfél év múlva, és akkor talán/majd megnézik...).

Ökoanya... :)

Régóta kacérkodtam már a vegyszermentes háztartásvezetéssel, csak nem igazán tudtam elképzelni magam, mint egy boszi, aki mindenféle kencét kutyulgat... :) 

Aztán épp egy spórolos blogon olvastam arról, hogy a vegyszermentes életmód nemcsak a környezetet, hanem a pénztárcánkat is kíméli. Nosza... Elkezdtem komolyabban érdeklődni a téma iránt és a főcsapásom a http://naturmami.hu/ oldal lett. Beszereztem az egy darab eszközt  ami nem volt itthon (tölcsért :) ), valamint újítottam egy reszelőt és a régit befogtam szappanreszelésre... :)

Lány nagyon lelkes társam e téren, a fel- és lemosókat együtt "kotyvasztjuk". Apának az tetszik, hogy Pindur miatt már nem kell aggódni, hogy megint a domesztosszal itatott követ nyalogatja, Nagy érzékeny a környezetvédelemre, így ő is partner ebben. Úgyhogy pozitív fogadtatása volt az új "szerelemnek" :).

Reintegráció....

Már írtam arról, hogy a munkaerőpiac nem vár tárt karokkal. Na, jó, ez költői megfogalmazás, mert "klasszikus" alkalmazott sohasem voltam, mindig családi vállalkozásainkban dolgoztam. Egész jól működött, aztán megszületett az első, majd a második gyermek és utána már nem volt egyszerű...

Reggelente rohanás az iskolába, rohanás az óvodába. Egy-egy "szerencsés" anyuka, szépen, nyugisan ráérősen vitte a hordta gyermekét szocializálódni, de a többség viszont rohant. Köztük én is. Mert hiába "nem volt főnököm", vagyis nem vették szigorúan, ha épp lecsúsztam a buszról, mert gyermek mondjuk küzdött a harisnyájával, elemi érdekem volt - viszonylag - időben beérni. Vevő jön, vásárol, fizet, ebből lesz az albérlet (is). Csak ez a reggeli/késő délutáni rohanás ne lett volna. Volt egy közel egy éves periódus, amikor egyedül neveltem őket, akkor ez kiéleződött. Éreztem - TUDTAM-, hogy ez így nem (lesz) jó, mégis csak hónap elejétől végéig, számláktól számlákig láttam. Viszont a hogyan lehetne másképp? nem hagyott nyugodni...

Ismét az önállóságról...

Igen-igen tudom. A feladat, hogy minél önállóbb egyedeket neveljünk (ez nyilván azokra a felmenőkre is igaz, akik nem lepapírozott gyerkőcöket nevelnek). Örök kedvenc témám... Mi az amit már elvárhatok tőle/tőlük és mi az amit még nem? Hajlamos vagyok agyongondolkodni, hogy akkor ezt most öööö.... Pedig a gondolkodás a tett halála... Nagy kijelentette nemrég, hogy a nyári szünet alatt szeretne megtanulni főzni. Ok. Jó majd ha vizet kell forralni, akkor azt majd én. Ha olajat kell hevíteni, akkor azt majd én. Ha le kell reszelni valamit (nehogymá' lesérüljön az a gyermek) akkor azt majd én... Tök jó, a gyerek nyáron megtanulhatja hogyan tud mellettem állni főzés közben. Bár lehet, hogy ő nem egészen erre gondolt...