Múlt héten volt az ismerkedős alkalom. Szerencsére Pindur akkor nagyon jó passzban volt, végig mosolygott, amikor a cumi kikerült a szájból, még egy-két tetetete is elhagyta a száját széles vigyorok kíséretében. Megajándékozott egy-két önálló lépéssel is minket, úgyhogy minden a legnagyobb rendben volt. Kezdődő nátha, ezért örültem is, hogy most még nem kell "teljesíteni"... Persze, hogy izgi legyen a dolog, vasárnap reggel már a Heim Pálban voltunk, mert Lánynak a náthája felfejlődött középfülgyulladássá, és vasárnap délután már Nagy is mutatta a megfázás klasszikus tüneteit...
Pindur egész jól átvészelte az egészet, a végére már az orrszívásra sem úgy reagált, hogy egész testében remegve üvöltött, hanem már csak diszkrét jelét adta annak, hogy nem ez a kedvenc tevékenysége. A fogzás még mindig kínozza őt, és persze álmatlan éjszakák formájában minket is. Ezek az előzmények...
Pokróc: gyermeket nem érdekli, hogy most neki tulajdonképpen a hátán fekve kellene maradni és hagyni, hogy fejlesztődjön. Felül és sír. Jól kezdődik...
Majd néhány gyakorlat, amihez nem kellenek eszközök. Hol kicsit sír, hol kicsit jobban... Bukfenc, na ez tetszik neki, valami mosolyféle átsuhan a kis arcán. Következik a labda. Szerelem. Királyság...
Utána gördeszka hason. Pindur élvezi, megállás nélkül vigyorog. Szuper. Akkor háton is. Eltörik a mécses. Jó, akkor vissza hasra. Vigyorgás-örülés... Most akkor a billenő deszka. De előbb le kell fejteni Pindurt a gördeszkáról. Üvöltés. Billenő deszkára az üvöltő gyereket. Kész-vége-hatszáz. Gyorsan felemelem, hogy megnyugtassam. Nagyon nehezen nyugszik meg. A váróban volt egy kis gurulós hernyócska, azzal játszott, Dóri, a fejlesztője kimegy a játékért. Odaadjuk neki, hogy játék közben megnyugodjon. Közben átbeszéljük a dolgokat, de fél szemem a legkisebben van. Világfájdalom krokodilkönnyek kíséretében. Kész. Mécses törik nálam is. Dóri egyből megnyugtat-vigasztal, hogy minden rendben lesz. Csak még új neki. Meg a 45 perc munka az neki még sok. Megkapjuk az instrukciókat, de azt mondja, ha nagyon nem bír egy feladatot, akkor azt hagyjuk ki és próbáljuk meg később, addigra hátha. Apa most készíti a gördeszkát, kedves Ismerőstől kapok billenődeszkát (köszönöm Judit :) ), a labdát megvettem, Papa holnap hoz kompresszort, akkor fel is tudjuk fújni. És akkor kezdődhet a "móka". Legnagyobb aggodalmam az (volt), hogy mi van akkor, ha nem szakszerűen csináljuk és akkor nagyobb kárt okozunk, mint ha egyáltalán nem csináltunk volna semmit. Dóri mosolyog, az kizárt, és itt van ő is, hogy segítsen. Ha esetleg valami nem jó, akkor majd ő jelzi nekem, és tudjuk/tudom korrigálni... Izgalmas 8 hét lesz... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése