Apa első hete az új dolgozóba, és máris feje tetejére állt a világ...
Anya tanárnő által felmentetett, mert Lány osztályában már többen betegek voltak. Bár a végeredmény szempontjából végül is mindegy, de nem a Szimfonik utáni/helyetti fagyizás tett be...
Kedden ismét szembesültem azzal, hogy Nagy egészségügyi könyve nincs meg. Igen már tudtam, mert amikor átírattam őket az iskolánkba, akkor nem érkezett meg, és még egy régi orvosi vizsgálat után Eszter könyvét megkaptam, de Petié nem érkezett vissza hozzám. Tehát az infó már megvolt, de lazán átsikkadtam felette, még volt egy olyan terv, hogy ezt azért nyáron pótolni kellene, mert akkor úgyis van idő mindenre, mert ősszel szúrják Nagyot.Nyári tanulmányaim során meglepetésként ért, hogy MMR-emlékeztetőt kapnak 11 éves korban (ezt kapták ma), csak a DT-re készültünk (egy hónap múlva esedékes, még épp 11 éves lesz akkor).
Tehát kedden eszméltem, hogy pótolni kellene a könyvet. Hogy ne legyen egyszerű, Nagy földi pályafutását Újpesten kezdte, majd következett Zugló és végül Angyalföld (itt doktornénink nem oltotta, úgyhogy mínusz egy kör). Telefonálgatások, segítőkész régi védőnénik, kedd Újpest, szerda reggel Zugló. Szerencsére kedden csodaszép napos idő, akkor Pindur jött velem, Lány addig itthon maradt. Szigorúan kiadva, hogy mit csinálhat és mit nem az életben maradás és a lakás állapotának megtartása érdekében. Pindur alvásának annyi...Napirend borul, este fél 11-kor még kisded ébren van... (A gyerekek legkésőbb 8-kor alszanak... ). Szerda reggel épp indulok az oltások igazolásának második etapjára, mikor Pindur még alszik. Oda majdleszvalami alapon mentem, de nagy mázli, exvédőnéni épp ott van.
Rohanás haza, közben gyorsan vásárolni, az otthonmaradottak életben tartása érdekében. Majd rohanás tovább a kék-fehér áruházba, kicsit nagyobb bevásárlás gyanánt. Sietni kell, mert Apa délután megy a dolgozóba. Szerintem még soha nem vásároltam ilyen gyorsan a teszkóban. Rohanás haza. Ismét.
Kávét. Nekem. Most. Közben Lány szenved, az a fránya torokfájás. Méz, tea, leves. Rohanás tovább, mert még akciós a pelenka... Közben üzi, Papa befutott. Rohanás haza... Kávét. Nekem. Most is...
Doktornénink délután 5-7-ig rendel. Akkor negyed és fél hét között megyünk, akkor már nem lesz senki. Mondom Lánynak, hogy most busszal, mert ma már eleget sétáltam. Jön busz. Alacsonypadlós. Emelem a babakocsit rácsukja az ajtót, szerencsére ahogy a babakocsihoz ér, érzékeli és nyitja. Újabb próbálkozás. Ismét rácsukja. Harmadszorra már szétfeszítem az ajtót, kicsit most már fel akarok szállni... Sofőr bácsi mondja, hogy elnézést, ő próbálta nyitva tartani, de az érzékelővel valami gond lehet. Ááá, semmi baj. De tényleg. Csak meglepődtem. Na jó, azért kicsit meg is ijedtem... :) Beérünk. Előttünk vagy 10-en. A rendelési idő 7-ig van. Fél nyolckor bezárják a külső ajtót. Innen már csak kifelé lehet haladni. De bejutunk. Lánynak a torka bedurrant, de szerencsére ezen kívül semmi extra, igazolás van...
Akkor most haza. Kb. 5 perce állunk a buszmegállóban, amikor Lány kérdezi mikor jön a busz. Telefon elő, megnéz. Nézem a kijelzőt és próbálom feldolgozni a látott információt. Az utolsó busz 8 órakor ment el.... Vicc. Utolsó busz 8-kor... Séta haza. Már nem rohanok. Kicsit aggaszt, hogy Pindur útközben elalszik és jajistenemakkormilesz... Pindur felélénkül. Nem szoktunk sötétben sétálni. Tetszik neki. A kivilágított utca, a fényszórók, a féklámpák. Élményszerű, na... Nem rohanok. Nem érdekel. Nagyjából 40 perc alatt haza is sétálunk. Közben Nagyra távfelügyel a Papa, Skype :).
Indulás előtt akár el is mosogathattam volna, akkor nem negyed tízkor kell, de mostmá' mindegy. A kanapéhoz döntős tápszeres vacsora. Közben anya mosogat-pakol-rámol... Gyerek meg elkezd játszani. Fél tízkor... (A gyerekek legkésőbb 8-kor alszanak...)
A mai nap hasonlóan alakult. Annyi különbséggel, hogy ma nem kellett sehova rohanni. Ma nem volt keret. Lehet épp ez volt a gond... :) Pindur felküzdötte magát a dohányzó asztalra. És rájött, hogy ha rángatja a kiságyat, akkor az mozog. Bevágtatott szinte a szoba közepéig... Szuper... Akkor volt negyed tíz... (Pedig nálunk a gyerekek legkésőbb 8-kor alszanak...)
Holnap reggel 9-re megyünk az első fejlesztésre. Izgulás van. És hogy ne legyen egyszerű, Esztert holnap reggel fél 9-re várják allergiavizsgálatra. Egy Bethesda és egy Heim Pál.... Mama izzítva, fél 8-ra itt lesz.
Zajlik az élet... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése