A lazítás ára...

Csend van. Végre... Kis bucifejet látok a kiságy rácsainál, de belemerülök a laptopba... Mintha nem is lennék itt, sunnyogok... Közben citromfűtea ázik. Kell most... Sunnyogás működik, gyermek már vízszintes állapotban van. Úgy látszik, amikor a délutáni/esti műszakot egyedül viszem, valami nem működik. Nagyon nem. Az egy dolog, hogy a fejlesztésre most 3 gyerekkel mentem, és ott Lány nem tudta megcsinálni a leckéjét. Az egy másik, hogy egy kis kitérővel érkeztünk haza, de ez csak max. félórás volt... Nagy ismét negatív rekordokat döntöget zuhanyzás terén (31 perc) és Lány leckéjével sem a megszokott módon haladt. Pedig én partner lennék abban - nagyon is -, hogy a jófej anyuka legyek. És nem működik...

Az én kis ufóimnak kell a keret, a korlát, a beszabályozás. Pedig annyira szeretném, hogy a maguk tempójában működjenek. Kicsit lazítottam a gyeplőn. Mondjuk a saját jól felfogott érdekemben. Hogy ne legyen az ami most van. Amit most érzek. Hogy elegem van... Hogy haragszom a világra, sőt az egész univerzumra, de legfőképp magamra. Hogy történhetett ez? Szépek-aranyosak a gondolatok, hogy az kap eseménydús gyermeket, aki kellőképp felkészült rá, mintha kiválasztott(ak) lenné(n)k... Oké. Csak még kérek hozzá sok-sok-sok-sok türelmet.  Legalábbis ma... Az idegeim pattanásig feszültek. Ha lenne itthon egy tábla csoki, már nem lenne... Úgyhogy citromfű tea... És a sírás, na az még egy jó feszültségoldó... Megint mellényúltam. Nagy jól működött, most nem. Illetve addig, amíg az ő akarata és az én akaratom egyezik. Akkor tündi-bündi (na jó, aranyos nagy szőrösödő kamasz), de ha nem egyezünk, akkor nem enged. Én meg főleg nem. Nem haverok vagyunk, tudnia kell, hogy hol a helye. Igen-igen tudom, hogy autista. Akkor az autizmusával együtt tudja, hogy hol a helye. A helyzet az, hogy baromira felpaprikáztam magam (tehát a mai lelki nyomoromról én tehetek), hogy rosszabbnál rosszabb jegyet hoz haza. És nem érdekli. Jó-jó, majd tanulok. Mikor majd??? Eddig az iskolával nem kellett foglalkoznom. A bizonyítványában a legrosszabb jegy a 4-es volt. Most meg? Remélem csak az az oka, hogy valamiféle menőzés-féle van porondon, az a jó fej, aki rossz jegyet hoz. De ha a saját fejéből pattant ki, hogy ő ezentúl nem tanul, na az gáz...

Kifakadásomban nyilván erős szerepet játszik az is, hogy fáradt vagyok. Pindur az elmúlt két hétben olyan változatos éjszakákkal lepett meg, hogy hol másfél órát volt ébren, hol két és fél órát. A negatív csúcs egy éjfél utáni ébredés, akkor már nem is tudom mikor aludt el. Amikor utoljára megnéztem az órát, 3:47 volt. Utána már nem is néztem. Minek?

Visszatérve a kezdeti gondolatokhoz, erősen reméltem, hogy a napirend már rögzült. De nem. A reggel az flottul megy (azt kiírtuk).  Délután hazajönnek és K.O.... Nincs kész a lecke időben, nincs kész SEMMI időben. A csúszás már napirenddé is válhatna. Ha nem zavarna engem annyira, hogy végre mozduljak ezügyben. Vissza az alapokhoz. A vicc, hogy azért kezdtem el lazítani a "gyeplőn", hogy jobb kapcsolatunk legyen, egy laza-nyitottabb anya-fia kapcsolat. Én leszek a jófej anyuci, de nem vagyunk haverok... :) És mi történt: hagytam, hogy a saját maga tempójában tanuljon, ő meg (el)hagyta a tanulást... 

(Találtam kakaós kekszet, juhéééé... :) )

Ismét ott, ahonnan indultunk. Nincs mese, napirend kell a gyereknek. Egyébként meg szavam nem lehet. Udvarias, okos, kedves, tüneményes fiú. Tényleg.(Ma gratuláltak nekem, hogy milyen udvarias fiatalembert neveltem, amikor Nagy egy idős hölgynek át akarta adni a helyet :) ) Büszke vagyok rá. Persze. Imádom. De lesz nemulass, ha ilyen látványosan romlik a tanulmányi eredmény. Most letiltottam a kütyükről meg a laptopról. Azt mondtam neki, ha szép bizonyítványa lesz, akkor kap egy laptopot (gyorsan hozzátettem, hogy természetesen az év végi bizonyítványra gondolok). Ezt mondtam... Én...Még apával lesz egy beszélgetésem ezügyben (bár praktikusabb lenne elküldeni a linket).

Feszkó eltávozott, némi tea még várja a sorsát. (Persze a fél zacskó keksz eltűnt...:) )

Már nem érzek sem haragot, sem csalódottságot. Kiírtam magamból (biztos a keksz is segített... :) ). Nem  érzem azt, hogy elegem van. Csak fáradt vagyok... Holnap Milunak TSMT, oda nyugis anyuka kell... :)