Új időszámítás... :)

Ha valaki azt mondja nekem tavaly ősszel, hogy közel 1 év telik el, hogy Férj újból munkába álljon, tuti összeomlik idegrendszerünk... De most nézzünk előre! Ha elhiszem (és el akarom hinni!), hogy a holnap már egy picit jobb lesz, mint a ma, akkor minden okés... 

Reggel indult Férj új munkahelyére. Lelki szemeim előtt láttam, hogy Pindurral is új időszámítás kezdődik életünkben. Elkísérjük a nagyokat az iskolába, hazafelé megállunk a bébijátszón kicsit hintázni (a nagy játszóra nem megyünk, mert még MINDIG nem jár... :/ ). Aztán hazajövünk, egy kis gyümölcsös zabpehely, közös játék, és 11 körül gyermek alszik, hogy szülőanyját megajándékozza 2-3 nyugodt órával, és kipihenten ébredt kisded egy fantasztikus-csodálatos-nyugodt-hisztimentes délutánnal...

És a valóság... Anya kitalálta hogy 10 éves másodszülött, azaz Lány megérett arra, hogy a Szimfonikra - szigorúan és kizárólag anyai kísérettel - ellátogasson. De hogy Anya keresztülhúzza az elkövetkezendő hét terveit, még koncert után/helyett (mert persze tömegbe nem viszünk gyereket, kivetítőt pedig eltakarják a felnőttek) mit csinál? Na mit? Okosan FAGYIZNI viszi a Lányt. Eredmény: ma reggeli ébredés torokfájás repedt fazék hanggal kiegészítve. Okés, maradsz itthon, Anya gyógyít. Majd. Előbb el kell menni OEP-hez, elköszönünk GYED-től. Nem, nem maradhatsz itthon. Te is jössz. Nem örül... Í.J. (És TÉNYLEG szomorú attól, hogy nem mehet iskolába. Azért ez óriási mázli...) Hazaérünk. Te jó ég, mi van itt... Gyors rendrakás, porszívózás, közben lelkiismeret furdalás nélkül izzítom villanypásztort, hogy lekösse Pindurt. Főzni is kellene valamit. Az együttevős zabpelyhes megoldás helyett 3dl tápszer, gyerek nekitámasztva a kanapénak. Egyél. Közben összedobva ebéd... Nem így terveztem, de mint tudjuk a cél szentesíti az eszközt. Azért holnap már -  a lehetőségeinkhez képest  - szeretném tartani az eredeti terveket. (Ha esik az eső, akkor hintázik a gyerekszoba ajtajánál. Nemhiába rágtam Apa fülét x hónapig...)

Leves, fokhagyma, méz, citrom, tea. Csak mert magyarok vagyunk... :) Pálinka/forralt bor és az elmaradhatatlan erős paprika majd jónéhány év múlva. Helyre kell őt hozni. Legkésőbb csütörtökig, mert pénteken viszem Pindurt az első fejlesztésére. És bár mindenkitől hallom, hogy nem lesz egyszerű a TSMT,  örülök, hogy már jó kezekben vagyunk, hogy elindulunk az úton. Amikor vizsgálták, találkoztam leendő fejlesztőjével és mondta, hogy nem lesz itt gond, csak egy picit megtámogatjuk... Azon viccelődtünk, hogy mire elkezdjük a fejlesztést, lehet, hogy már járni fog. Olyan édes. Már egy-két (na jó, inkább egy) önálló, kapaszkodás nélküli bátortalan lépést tett oldalazva. És nagyon próbálkozik azzal, hogy kapaszkodás nélkül álljon. Nagyon tetszik neki. Teli szájjal vigyorog. Persze a dicséretekkel nem fukarkodunk, olyankor kicsit "vaddisznózik", felhúzza az orrát és úgy vigyorog közben. És bár egyszer-kétszer popsira pottyant, azt vettük észre, hogy inkább leguggol miközben a kezeivel egyensúlyozgat, kicsit mintha szörfözne... Óvatos gyerek na...

Amíg itt írok, közben Töki eltolja a széket, megy egy kört a nappaliban. Hopsz, fél tizenkettő. Le kéne rakni... Különben fáradt és nyűgös gyerekből könnyen "hisztis" gyerek lehet, és így készül a hisztis Anya. És ma különösen fontos, hogy Férjet egy nyugodt, kiegyensúlyozott asszony várja itthon... :)