2014.07.18-án megszületett a negyedik gyermekem...
(A várandósság végét, a szülést és a kezdeti időszakot megnézhetitek majd a LifeNetwork-ön.
A szeptember 20-án induló "Jön a baba - Hadas Krisztával" c. sorozatban mi is szerepelünk. ;))
Amire felkészültem, hogy egy kis ideig az ülés nem lesz egyszerű (annak ellenére, hogy gátvédelemmel szültem). Arra is számítottam, hogy a szoptatás eleinte bizony fájni fog (na jó, arra, hogy ennyire fáj, nem is emlékeztem). Mindenesetre nézem közben a kisfiam arcát és arra gondolok, hogy miatta ki kell bírni (még szerencse, hogy az első néhány perc kínkeserves, utána már nem is fáj. Sőőőőt néhány hét múlva már az eleje sem fog fájni :) ). Már az előző szülés után megtapasztaltam, hogy az utófájások elég intenzívek. De amit most tapasztaltam, háááát... Csukott szemmel vártam, hogy múljon el a méhösszehúzódás, szinte átéltem a múlt hét péntek hajnali órákat... Na jó, azért ez az infó sem ért váratlanul, tudtam, hogy minél több gyermeket szül egy nő, annál erőteljesebb utófájásokat él át. Ez van...
De... Amire nem készültem fel... A testvérféltékenység, na ez hideg zuhanyként ért. A nagyok persze olvadoznak a legkisebbért, de szerencsére Pindurral is sokat foglalkoznak, játszanak vele, ugyanúgy imádják. Persze mi is ugyanúgy imádjuk mint előtte, de nekem óhatatlanul több feladatom van az újszülött életben tartása érdekében, így kevesebb időm jut a második legkisebbre.
