Elfoglalt, Türelmetlen, Boldog...

Néhány hónapja volt a fb-on egy szókeresős kép. A felirat az volt, hogy az a három szó, amit először észreveszel a betűkavalkádban, az jellemző rád...  Elfoglalt, türelmetlen, boldog... Ez tényleg jellemző rám...

Annyira tetszett, hogy megjegyeztem, bár akkor még nem tudtam, hogy majd valamikor hasznát veszem ennek a három szónak. Na most... :) Végül mostanában - kifejezetten - elfoglalt vagyok. Igyekszem minden rosszban is legalább egy pici jót találni, a pozitív életszemlélet elengedhetetlenül része az életemnek. Fontosnak tartom, hogy a mindenkori adott élethelyzetünkből a lehető legtöbbet/legjobbat hozzuk ki.

Türelmetlen... Nagytól már sokat tanultam, de ezen a területen van még mit fejlődnöm. De most!!! :)

Ez a hónap elég sűrűre sikeredett. Mind érzelmileg, mind tartalmilag, mind fizikailag. Még hónap elején villogtam, hogy Pindur újra alszik. Nem kellett volna. Már másnap elkezdte az éjszakai ébredések ismétlését, és úgy belejött, hogy két hétig ilyet játszottunk. A mélypont (eddigi élete/életünk) során az az éjszaka volt, amikor éjjel kettőkor úgy döntött, hogy MOST van vége az éjszakának. A döntés következményeképp mi is véget vetettünk az alvásnak és kezdődött az éjszakai műszak, ami fél 6-ig tartott...

Kifejezetten keresem a lehetőséget, hogy Lánnyal kettesben menjünk ide-oda. Na jó, egyelőre inkább vásárlás, abból is a muszáj-fajta... És végre, hogy jó idő van, ki lehet mozdulni vele a Margitszigetre, oda Szerelmével és édesanyjával megyünk (na jó visszük Pindurt is), amíg a fiatalok rohangálnak-játszanak, levegőznek, addig anyukák pletyiznek. Még egy infó: előre megbeszélt, lefixált időpont. Tudatos tervezés... Mindenki jól jár... :)

Tegnap este szülőtréningen voltam. Hazafelé arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy milyen jó dolgom van. Van három szuper gyermekem, van egy fantasztikus férjem, aki úgy szeret, ahogy vagyok (TÉNYLEG!!! :)  ). Egészségesek vagyunk (auti+hiper belefér....), vannak barátaink.Vannak körülöttünk olyanok, akik segítettek/segítenek nekünk, mióta tavaly ősz óta beütött a krach. Akik nem engedték el a kezünket mert anyagilag hátrányba kerültünk. Hogy bátorítást és támogatást kaptunk/kapunk a mai napig. Az elmúlt időszak arra is jó volt, hogy rájöttünk, hogy a munkaerőpiacon nincs sok keresnivalónk. Hetente járunk fejlesztésre Naggyal, és kéthetente Asperger-klubba. Többször megfogalmazódott bennem, hogy nekem ez a dolgom, de csak nemrég kristályosodott ki, hogy ez nem csak a kamaszkorig tart, és akkor ő már olyan "fejlett" lesz, hogy csak na... Az hogy ezek a foglalkozások, fejlesztések, szülőtréningek, szülői értekezletek állandóan lesznek. Ez számomra sem átmeneti állapot. Itt nem arról van szó, hogy na jó, havi egy szülői, heti egy-két fejlesztés még 2-3 évig, és "nyugdíjas" auti anyuka leszek. És ebben az életformában azt az életmódot tudom elképzelni, amit amúgy pici gyermek mellé, hogy ott legyek mellette. Úgyhogy jól gondoltam, hogy a gyerek MELLÉ kell beilleszteni a munkát, és nem a munka mellé beilleszteni a gyereket. Már említettem, hogy barátnőmmel két webáruházat "viszünk". Folyamatosan tágítjuk a komfortzónát (sajátot és egymásét is). Ennek köszönhetően már rendszeresen részt veszünk a munkánkkal kapcsolatos képzéseken, kerekasztal beszélgetéseken, rengeteget tanulunk, és a tanultakat hasznosítjuk. A webáruházakat költöztetjük, illetve az egyik kész, a másik folyamatban van. Nagyobb, szebb, jobb... Az előzővel is elégedettek voltunk, de túlnőttük... :)  Már azt is megtapasztaltam, hogy mi az én határom. Na az az éjfél környéke Amikor a gép előtt összemosódik minden..Onnantól kezdve használhatatlan vagyok...Viszont este 8-kor alszanak nagyok. Apa altatja Pindurt, így van napi 4 óra, amikor lehet dolgozni. De ez most egy átmeneti időszak  A következő kampányunkig... :)

Ééééésss indul(t)unk az Év Anyavállalat versenyen, úgyhogy mindkét webáruházunkra (Nyuszibogyó és Cumivilág) legyetek szívesek ránk szavazni!!! Köszi... :)

Most időben kezdjük el... :)

Mint már említettem Pindur elhasalt a védőnő/orvos kérdez, szülő válaszol vizsgán. Hamarosan védőnéni jön, megnézi a gyereket itthoni környezetben. Mert hát a babák tényleg sírnak a fehér köpeny látványától, az én harmadszülöttem pedig kifejezetten ordít. De ő már akkor, amikor a tanácsadó pelenkázóján a hátára fektetem. Ja és mondja, hogy Apa, Abuuuu. (Az anya szót csak egyszer hallottam, gondolom kellett valaki, aki kiveszi a kiságyból, és e célra éppen megfeleltem.) Hol van Anya? - kérdezi kisdedet Apa. A kölök rám néz és azt mondja: Apa. Áááááááá...... Egyébkén az ominózus 1 éves státuszvizsgálat kiborulásakor én kellettem (még akkor is, ha Apánál volt a kaja). Úgyhogy megnyugodva konstatáltam, hogy katasztrófahelyzetben még jó vagyok... Na szóval szerették volna megnézni, hogy mit produkál Pindur 1 évesen, de a szinte remegésbe átmenő kétségbeesett üvöltésen kívül semmit, finoman szólva nem volt együttműködő...

Legutóbb én mentem árubeszerezni. Megveregettem a vállam, mert célirányosan a félrerakatott holmiért indultam és nemhogy nem vettem semmit, még körül sem néztem a babanagykerben... Ügyes vagyok.

Az érzés nem tartott sokáig, mert a következő üzletben (miután célirányosan indultam a kedves vevőnek ígért áruért) már kicsit körülnéztem. Na jó, már a bejáratnál kiszúrtam a könyvespolcot, hátha találok valamit ami az én ár/érték rendszeremnek megfelel (persze fél szemmel már a gyerekruhák felé nézelődtem, de elnyomtam magamban ezen vágyat...) és szinte rögtön találtam is egy könyvet. Szigorúan csak alcím:  Fejlesztési lehetőségek születéstől iskolakezdésig. Teljesen beleszerelmesedtem. Újrakezdő anyaként nagy segítséget nyújt a könyv, hogy milyen területet milyen módszerrel fejleszthetünk. A legszebb, hogy JÁTSZVA taníthatjuk a gyermeket. A könyv akár "szűrőként" is működhet, mert ha valamit nagyon nem tudunk véghez vinni, annak lehet, hogy oka van. És ha szükség van fejlesztésre, ilyen pici korban csodákat érhetünk el...

És mivel iskolakezdésig, vagyis 6-7 éves korig ajánl fejlesztési feladatokat, lehet, hogy Lánnyal is átvesszük a nagyobbacskáknak szóló részt.  Akár a beszéd észlelési  és - megértési nehézség fejlesztésére is kaphatunk tanácsot, veszteni valónk nincs. Úgyis megfogalmazódott bennem, hogy Lány itthoni fejlesztését (logopédus útmutatása alapján) elkezdjük a hallás- és figyelemfejlesztés területén is. Úgyhogy most ezek az itthoni célok.
Poén lenne, ha a - valamelyik - következő felülvizsgálaton már nem kapná meg az ADHD diagnózist... :)

Önállóság

Tavaly előtt ősszel részt vettem egy autizmussal kapcsolatos képzésen, és a nagy homlokra csapás az volt számomra, hogy rájöttem, a legfontosabb feladat, hogy a gyermekeimet - természetesen figyelembe véve a fejlettségi szintjüket - a lehető legmagasabb fokú önállóságra "tanítani". 

Nyilván ezzel mindenki így van, minden szülő célja, hogy önmagukról gondoskodni képes, önmagukkal és a világgal békében élő embereket neveljen. De erre - sincs - tuti recept. Ezt is magunknak kell kikísérletezni, hogy mi az, amit már meg tud egyedül oldani a gyermek, és mi az, amihez még a segítségünkre szorul. Illetve az is feladat, hogy - türelemmel - várjuk, amíg megoldja. Ez lehet akár az, hogy egy tányért elmos a delikvens és amellett hogy megdicséred, lelki szemeid előtt pörög a vízóra (ugyanez vonatkozik a hajmosásra is :) ). A mi esetünkben a zuhanyzásnál bevezettük a lélektani határt, ami 15 percet foglal magában. Amennyiben gyermek ennyi idő alatt nem abszolválja a zuhanyzást (auti esetében pontosítsunk: levetkőzés, zuhanyzás, megtörölközés, fogmosás, pizsamában megjelenés a szülő előtt) retorzióra számíthat. Ez abban nyilvánul meg, hogy amennyivel túl lépte a 15 percet, annyival tovább "kell" velünk egy légtérben maradnia. Ez talán nem is annyira szörnyű, de mikor ez az idő a Discoveryn/mesecsatornán látható sorozat(ok)ból megy el, bizony fájó tud lenni a hamarosan kiskamasz korba lépő gyermekeim számára

A Lány, vagyis a középső...

Általában vagy Nagyról (autizmussal kapcsolatos dolgaink) vagy Pindurról (édi-bédi tündi-bündi...) írok és méltánytalanul kevés betű esik Lányról. A kedvenc lányomról... :)

Még Peti fejlesztője mondta, hogy Lányra majd figyeljünk, mert középsőként elég nehézkes státusz jut neki az új családi felállásban. De hát ő nem elsősorban középső, ő A Lány. Elsősorban Lány, az, hogy ő a két fiú között van az mellékes. Igenám csakhogy speckó helyzetünkből adódik, hogy Nagy auti, így többet kell vele foglalkozni, Pindur pedig figyelemzsarnok, vele is többet kell foglalkozni, Lány meg... Hát vele úgysincs komoly baj, az ADHD-diagnózis eltörpül az AS mellett. De majd jobban figyelek...

Vasárnapi levezető

Avagy az érzelmek hete...

Ez egy igen sűrű hét volt. Megvolt Pindur első szülinapja, ami igazából 1 hete volt, de 3 napon keresztül tartottuk. Kedden megnéztük Lánnyal a kékre világított Parlamentet. Szerda reggel Pindurral voltunk szemészeten (minden rendben),  Este szülőin voltam Nagy fejlesztőinél. Mit mondjak/írjak, katartikus élmény volt...

Sétálunk-sétálunk...

Tehát a mai nap...

Lány a hős. Ezt bizonyította, mikor kedden a szakadó esőben ott állt mellettem a Bem rakparton, hogy együtt csodáljuk meg a Parlament kékre világított kupoláját. Persze ott volt Szupermami és a legkisebb fiacskája (aki már szinte nagyfiú) is. Úgyhogy a jó társaság adott volt. Nagyot - érintettsége alapján - szerettem volna elcsalni, de hát nem sikerült (vagyis nem találtam megfelelő motivációt).

Már jó előre megbeszéltük, hogy családunk női tagjai képviselik az érintettet és részt vesznek az emlékfa avatás eseményén, illetve a auti sétán. Reménykedtem, hogy legalább 1 hapsi jön velünk, de a rossz idő és Pindur zuhanóemésztése meggyőzött, hogy neki a jó meleg szobában kell maradnia. Így értelemszerűen egy nagykorúnak szintén a lakásban kell tartózkodni, kizárásos alapon maradt Nagy. Aki persze nem jött. Így hős Lánnyal kettesben kerekedtünk neki reggel 8 órakor a városnak. Anya persze nem nézte meg, hogy PONTOSAN HOL van a játszótér, ahová ígértük magunkat az emlékfa avatásra. Csak megtaláljuk. Megtaláltuk. Anya zihálva megérkezett, pedig ugyanannyi lépcsőt tett meg mint Lány, aki még csak szaporábban sem lélegzett (emlékeztető: erőnlétre ráfeküdni).