Néhány hónapja volt a fb-on egy szókeresős kép. A felirat az volt, hogy az a három szó, amit először észreveszel a betűkavalkádban, az jellemző rád... Elfoglalt, türelmetlen, boldog... Ez tényleg jellemző rám...
Annyira tetszett, hogy megjegyeztem, bár akkor még nem tudtam, hogy majd valamikor hasznát veszem ennek a három szónak. Na most... :) Végül mostanában - kifejezetten - elfoglalt vagyok. Igyekszem minden rosszban is legalább egy pici jót találni, a pozitív életszemlélet elengedhetetlenül része az életemnek. Fontosnak tartom, hogy a mindenkori adott élethelyzetünkből a lehető legtöbbet/legjobbat hozzuk ki.
Türelmetlen... Nagytól már sokat tanultam, de ezen a területen van még mit fejlődnöm. De most!!! :)
Ez a hónap elég sűrűre sikeredett. Mind érzelmileg, mind tartalmilag, mind fizikailag. Még hónap elején villogtam, hogy Pindur újra alszik. Nem kellett volna. Már másnap elkezdte az éjszakai ébredések ismétlését, és úgy belejött, hogy két hétig ilyet játszottunk. A mélypont (eddigi élete/életünk) során az az éjszaka volt, amikor éjjel kettőkor úgy döntött, hogy MOST van vége az éjszakának. A döntés következményeképp mi is véget vetettünk az alvásnak és kezdődött az éjszakai műszak, ami fél 6-ig tartott...
Kifejezetten keresem a lehetőséget, hogy Lánnyal kettesben menjünk ide-oda. Na jó, egyelőre inkább vásárlás, abból is a muszáj-fajta... És végre, hogy jó idő van, ki lehet mozdulni vele a Margitszigetre, oda Szerelmével és édesanyjával megyünk (na jó visszük Pindurt is), amíg a fiatalok rohangálnak-játszanak, levegőznek, addig anyukák pletyiznek. Még egy infó: előre megbeszélt, lefixált időpont. Tudatos tervezés... Mindenki jól jár... :)
Tegnap este szülőtréningen voltam. Hazafelé arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy milyen jó dolgom van. Van három szuper gyermekem, van egy fantasztikus férjem, aki úgy szeret, ahogy vagyok (TÉNYLEG!!! :) ). Egészségesek vagyunk (auti+hiper belefér....), vannak barátaink.Vannak körülöttünk olyanok, akik segítettek/segítenek nekünk, mióta tavaly ősz óta beütött a krach. Akik nem engedték el a kezünket mert anyagilag hátrányba kerültünk. Hogy bátorítást és támogatást kaptunk/kapunk a mai napig. Az elmúlt időszak arra is jó volt, hogy rájöttünk, hogy a munkaerőpiacon nincs sok keresnivalónk. Hetente járunk fejlesztésre Naggyal, és kéthetente Asperger-klubba. Többször megfogalmazódott bennem, hogy nekem ez a dolgom, de csak nemrég kristályosodott ki, hogy ez nem csak a kamaszkorig tart, és akkor ő már olyan "fejlett" lesz, hogy csak na... Az hogy ezek a foglalkozások, fejlesztések, szülőtréningek, szülői értekezletek állandóan lesznek. Ez számomra sem átmeneti állapot. Itt nem arról van szó, hogy na jó, havi egy szülői, heti egy-két fejlesztés még 2-3 évig, és "nyugdíjas" auti anyuka leszek. És ebben az életformában azt az életmódot tudom elképzelni, amit amúgy pici gyermek mellé, hogy ott legyek mellette. Úgyhogy jól gondoltam, hogy a gyerek MELLÉ kell beilleszteni a munkát, és nem a munka mellé beilleszteni a gyereket. Már említettem, hogy barátnőmmel két webáruházat "viszünk". Folyamatosan tágítjuk a komfortzónát (sajátot és egymásét is). Ennek köszönhetően már rendszeresen részt veszünk a munkánkkal kapcsolatos képzéseken, kerekasztal beszélgetéseken, rengeteget tanulunk, és a tanultakat hasznosítjuk. A webáruházakat költöztetjük, illetve az egyik kész, a másik folyamatban van. Nagyobb, szebb, jobb... Az előzővel is elégedettek voltunk, de túlnőttük... :) Már azt is megtapasztaltam, hogy mi az én határom. Na az az éjfél környéke Amikor a gép előtt összemosódik minden..Onnantól kezdve használhatatlan vagyok...Viszont este 8-kor alszanak nagyok. Apa altatja Pindurt, így van napi 4 óra, amikor lehet dolgozni. De ez most egy átmeneti időszak A következő kampányunkig... :)
Ééééésss indul(t)unk az Év Anyavállalat versenyen, úgyhogy mindkét webáruházunkra (Nyuszibogyó és Cumivilág) legyetek szívesek ránk szavazni!!! Köszi... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése