2013. április 10., szerda

A Lány, vagyis a középső...

Általában vagy Nagyról (autizmussal kapcsolatos dolgaink) vagy Pindurról (édi-bédi tündi-bündi...) írok és méltánytalanul kevés betű esik Lányról. A kedvenc lányomról... :)

Még Peti fejlesztője mondta, hogy Lányra majd figyeljünk, mert középsőként elég nehézkes státusz jut neki az új családi felállásban. De hát ő nem elsősorban középső, ő A Lány. Elsősorban Lány, az, hogy ő a két fiú között van az mellékes. Igenám csakhogy speckó helyzetünkből adódik, hogy Nagy auti, így többet kell vele foglalkozni, Pindur pedig figyelemzsarnok, vele is többet kell foglalkozni, Lány meg... Hát vele úgysincs komoly baj, az ADHD-diagnózis eltörpül az AS mellett. De majd jobban figyelek...

Oké, akkor csinálunk majd "csajos" programokat. Na ez annyiban valósult meg, hogy a muszájbevásárlásokat együtt intézzük. Szegény pedig jelezte, hogy igazából ilyesmire gondolt, mint cukrászda, esetleg céltalan lődörgés kettesben...

Éreztem, hogy valami nem kerek a kisasszonnyal. Mi a baj? Semmi... Úristeeeen. SEMMI... De hát én is nőből vagyok. A Semmi az mindig VALAMI... Jó fél óra múltán kibukott, hogy vele nem foglalkozunk, mindig CSAK a Nagy, mindig CSAK Pindur, ő meg... Igaza volt, utoljára már nagyon rég társasoztam velük (Apa azért ebből is kivette a részét), kártyázni is ritkán kártyáztunk. Pedig megígérted... Valóban sokszor hallottam ezt a mondatot az elmúlt x időben. Ha megígértem, akkor be is kell tartani... 

Múlt héten fogalmazódott meg bennem, hogy újratervezzem Lánnyal való kapcsolatunkat. De - milyen az élet - a múlt heti eseményeket - fizikailag - vele éltem meg. Ő volt aki mellettem volt a Bem-rakparton, ő kocogott előttem a lépcsőn az emlékfa avatásra menet és ő volt, akinek az egyik kezét fogtam, miközben a másikkal ő a lufit szorongatta.

Ő az aki egyszer értetlenül néz rám (na jó, figyelemzavar...), másszor pedig elámulok éleseszű megnyilvánulásain. Ő (is) egy rejtély, a szó legpozitívabb értelmében. Egyszer meg sem szólal, másszor be nem áll a szája. Egyszer túlteng benne az önbizalom, másszor meg sem  mer szólalni. Egyszer simulékony cukipofa kislány, másszor cirkuszhercegnő (felmenőimet emlékezteti gyermekkori önmagamra, de ez kizárt!)

Ő az, akinek köszönhetem, hogy megtapasztalhatom azt is, hogy lányos anyuka (is) lehetek.

A kedvenc lányom... ♥

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése