Csak lazán... (?)

Nemrég olvastam egy cikket, mely szerint mindenki szaranya...Csak így... És tényleg. Feketén-fehéren leírva a tények, hogy bármit csinálsz a gyerekeddel, mindenképpen rosszat teszel vele. Öltöztetés, étkezés, különórák, fejlesztések. Bármi. Mindent rosszul csinálsz. És az ellenkezőjével is kárt okozol...  :)

Aki olvasta, annak vidám perceket okozott, mert TÉNYLEG ilyenek vagyunk. Úristen kell rá még egy réteg pulcsi? Nem fog fázni? Vagy esetleg megizzad, és attól fog megfázni?... Ivott eleget a gyerek? Mennyit kell innia? Hogy is van ez a testsúlykilogramm/ml-rel? De ha (sok) gyümölcslét adok neki, akkor nem lesz éhes, és a végén még éhen hal...Végtelen lehetőségek tárháza...

Különösen nagy a dilemma, ha mondjuk a témája a(z esetleges) fejlesztés. Mert az elsőnél könnyű "elcsúszni": fogalmad sincs, hogy mire figyelj, rábízod magad a gyerekkel foglalkozó egészségügyisekre. Ha valami gond van, úgyis szólnak. Aztán ha baj van, jöhet még egy adag önmarcangolás, hogy mi lett volna ha... Ezzel csupán annyi a gond, hogy egy tök felesleges hintába kerülsz. Mert ha a nagymamámnak szerszáma lett volna, akkor ő lenne a nagyapám. Felesleges ilyen dolgokon görcsölni, mert ÚGYSEM DERÜL KI, HOGY MI LETT VOLNA, HA... Arra persze még jók az ilyen jellegű tapasztalatok, hogy ha következő nem tankönyv szerint működik, akkor bekapcsol a vészjelző, és akkor már MUSZÁJ odafigyelned (a mi esetünkben nem egész1 év alatt szereztük meg a lány ADHD diagnózisát, annak ellenére, hogy az első néhány körben elhajtott a nevtan, hogy még olyan kicsi és hogy menjünk vissza másfél év múlva, és akkor talán/majd megnézik...).

Ismét az önállóságról...

Igen-igen tudom. A feladat, hogy minél önállóbb egyedeket neveljünk (ez nyilván azokra a felmenőkre is igaz, akik nem lepapírozott gyerkőcöket nevelnek). Örök kedvenc témám... Mi az amit már elvárhatok tőle/tőlük és mi az amit még nem? Hajlamos vagyok agyongondolkodni, hogy akkor ezt most öööö.... Pedig a gondolkodás a tett halála... Nagy kijelentette nemrég, hogy a nyári szünet alatt szeretne megtanulni főzni. Ok. Jó majd ha vizet kell forralni, akkor azt majd én. Ha olajat kell hevíteni, akkor azt majd én. Ha le kell reszelni valamit (nehogymá' lesérüljön az a gyermek) akkor azt majd én... Tök jó, a gyerek nyáron megtanulhatja hogyan tud mellettem állni főzés közben. Bár lehet, hogy ő nem egészen erre gondolt...

Önállóság

Tavaly előtt ősszel részt vettem egy autizmussal kapcsolatos képzésen, és a nagy homlokra csapás az volt számomra, hogy rájöttem, a legfontosabb feladat, hogy a gyermekeimet - természetesen figyelembe véve a fejlettségi szintjüket - a lehető legmagasabb fokú önállóságra "tanítani". 

Nyilván ezzel mindenki így van, minden szülő célja, hogy önmagukról gondoskodni képes, önmagukkal és a világgal békében élő embereket neveljen. De erre - sincs - tuti recept. Ezt is magunknak kell kikísérletezni, hogy mi az, amit már meg tud egyedül oldani a gyermek, és mi az, amihez még a segítségünkre szorul. Illetve az is feladat, hogy - türelemmel - várjuk, amíg megoldja. Ez lehet akár az, hogy egy tányért elmos a delikvens és amellett hogy megdicséred, lelki szemeid előtt pörög a vízóra (ugyanez vonatkozik a hajmosásra is :) ). A mi esetünkben a zuhanyzásnál bevezettük a lélektani határt, ami 15 percet foglal magában. Amennyiben gyermek ennyi idő alatt nem abszolválja a zuhanyzást (auti esetében pontosítsunk: levetkőzés, zuhanyzás, megtörölközés, fogmosás, pizsamában megjelenés a szülő előtt) retorzióra számíthat. Ez abban nyilvánul meg, hogy amennyivel túl lépte a 15 percet, annyival tovább "kell" velünk egy légtérben maradnia. Ez talán nem is annyira szörnyű, de mikor ez az idő a Discoveryn/mesecsatornán látható sorozat(ok)ból megy el, bizony fájó tud lenni a hamarosan kiskamasz korba lépő gyermekeim számára