Anya, taníts engem! 2.0

Amikor anno észrevettük, hogy M azért lemaradt a kortársaitól, javasolta az egyik fejlesztő, hogy vegyük meg az Anya, taníts engem! c. könyvet. Megvettük. Mi tanítottuk - volna - a gyereket, ő meg erre pont nem volt vevő. Miután nemrég észrevettük, hogy M csontra leutánozza a legkisebbet, jött az ötlet, hogy akkor fussunk neki még egyszer. Előkotortam a könyvet, elolvastam, hogy milyen játékos fejlesztési lehetőségek vannak az egyév körüli gyerek számára. Vannak amiket már mi is csináltunk, de bizony sok-sok olyan "feladat" van, ami újdonság, legalábbis nekünk.

Utánzás... :)

Nem elég a múlt heti pozitív sokk, a kölök a minap meglepett azzal, hogy körbejárt, emelgette a lábait és számolt. Egy lábemelés, egy... És bár nem tisztán, de tökéletesen kivehetően számolt (pl. tettő - kettő). Kb. ledermedve figyeltem, még levegőt sem mertem venni, nehogy megzavarjam vagy kizökkentsem. És a kölök elszámolt egytől tízig. Mit tagadjam, kábé 20 percig bőgtem. Azt hiszem megvan a "ludas", Mickey egér játszóterérnek egyik epizódjában van az, hogy számolnak 1-10-ig. Egy ideje elkezdtem a gyereket figyelni, illetve figyelem mióta megszületett :) , de most azért kezdtem el őt figyelni, mert ő is elkezdett figyelni. Na nem minket, ááááá... B-t. Az egyéves öccsét. A vicc, hogy B pedig M-et figyeli... :) De térjünk vissza M-re. A fiókokat kihúzgálja, mászik, integet(ni próbál :) ). B kézzel eszik, mostmár M szájába nem rakhatok kanalat, evőeszköz gyanánt ő is a praclit használja. Néhány napja láttam, hogy B miután mindent kipakolt egy műanyag dobozból, a hátára feküdt és a dobozt a fejére/arcára rakta és ezen nevetett. Egyéves. Belefér. Erre tegnapelőtt látom, hogy M ugyanezt csinálja és hangosan kacag. Hát elkezdődött... :)