Már/Még csak másfél éves múlt...

Most a legkisebbről írok... Nem, nem azért, mert vele vagyok a legtöbbet, meg olyan cuki, dacos, mérges, öntörvényű, simulékony... (bezzeg a nagyok kiskamaszkorba léptek, ááááá....), hanem mert tegnap volt nálunk a Védőnőnk és beszélgettünk Pindurról. Csippentve felveszi a dolgokat a földről? Igen. Mond szótagokat? Igen. Jó az étvágya? Igen. Bemutatta a "járástudományát" valamint leült elénk a szőnyegre és a kék-sárga áruház tornyos játékát kezdte egymásra rakni. Ezért dicséretet kapott. Önállóan eszik? Még ismerkedünk a kanállal. Ivás pohárból? Felügyelettel (segítséggel), de inkább a csőrös itatókat preferálom még neki.

Mivel MINDENT később csinál mint az átlag (az 1. fogát is 10 hónaposan növesztette, augusztus elején még 8 foga volt, októberben már 16 - szegény...), már nem görcsölök azon, hogy "le van maradva". A Védőnőnk látogatása után ugyanis némi szemléletváltozás történt. Hova a francba sietek? :)

Októberi beszámoló...

Tulajdonképpen még van 10 perc a(z) - egyik - kedvenc hónapomból, úgyhogy még időben...

3-án Lánynak volt a 10. születésnapja, 24-én pedig Nagy lett fiatalkorú. Hihetetlen. Főleg Nagy. A kisfiam múlt hónapban határozottan lehagyott "magasságilag", tisztán emlékszem, hogy a folyamat nem egész 2 hét alatt következett be... Egyszer már majdnem akkora volt mint én, most meg már én vagyok majdnem akkora mint ő... Lány még stagnál. Neki/Rajta az az újdonság, hogy a szemüveg most már állandóra kell. (Persze most már Nagynak is kell - igaz neki csak olvasáshoz. Még. De ami késik, eljön...) Írtó büszke vagyok rájuk, mert nem volt dráma, hogy bocs gyerekek idei szülinap(ok) szemüveg + torta. Így jártatok anyátokkal... :)