Már/Még csak másfél éves múlt...

Most a legkisebbről írok... Nem, nem azért, mert vele vagyok a legtöbbet, meg olyan cuki, dacos, mérges, öntörvényű, simulékony... (bezzeg a nagyok kiskamaszkorba léptek, ááááá....), hanem mert tegnap volt nálunk a Védőnőnk és beszélgettünk Pindurról. Csippentve felveszi a dolgokat a földről? Igen. Mond szótagokat? Igen. Jó az étvágya? Igen. Bemutatta a "járástudományát" valamint leült elénk a szőnyegre és a kék-sárga áruház tornyos játékát kezdte egymásra rakni. Ezért dicséretet kapott. Önállóan eszik? Még ismerkedünk a kanállal. Ivás pohárból? Felügyelettel (segítséggel), de inkább a csőrös itatókat preferálom még neki.

Mivel MINDENT később csinál mint az átlag (az 1. fogát is 10 hónaposan növesztette, augusztus elején még 8 foga volt, októberben már 16 - szegény...), már nem görcsölök azon, hogy "le van maradva". A Védőnőnk látogatása után ugyanis némi szemléletváltozás történt. Hova a francba sietek? :)

Csak lazán... (?)

Nemrég olvastam egy cikket, mely szerint mindenki szaranya...Csak így... És tényleg. Feketén-fehéren leírva a tények, hogy bármit csinálsz a gyerekeddel, mindenképpen rosszat teszel vele. Öltöztetés, étkezés, különórák, fejlesztések. Bármi. Mindent rosszul csinálsz. És az ellenkezőjével is kárt okozol...  :)

Aki olvasta, annak vidám perceket okozott, mert TÉNYLEG ilyenek vagyunk. Úristen kell rá még egy réteg pulcsi? Nem fog fázni? Vagy esetleg megizzad, és attól fog megfázni?... Ivott eleget a gyerek? Mennyit kell innia? Hogy is van ez a testsúlykilogramm/ml-rel? De ha (sok) gyümölcslét adok neki, akkor nem lesz éhes, és a végén még éhen hal...Végtelen lehetőségek tárháza...

Különösen nagy a dilemma, ha mondjuk a témája a(z esetleges) fejlesztés. Mert az elsőnél könnyű "elcsúszni": fogalmad sincs, hogy mire figyelj, rábízod magad a gyerekkel foglalkozó egészségügyisekre. Ha valami gond van, úgyis szólnak. Aztán ha baj van, jöhet még egy adag önmarcangolás, hogy mi lett volna ha... Ezzel csupán annyi a gond, hogy egy tök felesleges hintába kerülsz. Mert ha a nagymamámnak szerszáma lett volna, akkor ő lenne a nagyapám. Felesleges ilyen dolgokon görcsölni, mert ÚGYSEM DERÜL KI, HOGY MI LETT VOLNA, HA... Arra persze még jók az ilyen jellegű tapasztalatok, hogy ha következő nem tankönyv szerint működik, akkor bekapcsol a vészjelző, és akkor már MUSZÁJ odafigyelned (a mi esetünkben nem egész1 év alatt szereztük meg a lány ADHD diagnózisát, annak ellenére, hogy az első néhány körben elhajtott a nevtan, hogy még olyan kicsi és hogy menjünk vissza másfél év múlva, és akkor talán/majd megnézik...).

Most időben kezdjük el... :)

Mint már említettem Pindur elhasalt a védőnő/orvos kérdez, szülő válaszol vizsgán. Hamarosan védőnéni jön, megnézi a gyereket itthoni környezetben. Mert hát a babák tényleg sírnak a fehér köpeny látványától, az én harmadszülöttem pedig kifejezetten ordít. De ő már akkor, amikor a tanácsadó pelenkázóján a hátára fektetem. Ja és mondja, hogy Apa, Abuuuu. (Az anya szót csak egyszer hallottam, gondolom kellett valaki, aki kiveszi a kiságyból, és e célra éppen megfeleltem.) Hol van Anya? - kérdezi kisdedet Apa. A kölök rám néz és azt mondja: Apa. Áááááááá...... Egyébkén az ominózus 1 éves státuszvizsgálat kiborulásakor én kellettem (még akkor is, ha Apánál volt a kaja). Úgyhogy megnyugodva konstatáltam, hogy katasztrófahelyzetben még jó vagyok... Na szóval szerették volna megnézni, hogy mit produkál Pindur 1 évesen, de a szinte remegésbe átmenő kétségbeesett üvöltésen kívül semmit, finoman szólva nem volt együttműködő...

Legutóbb én mentem árubeszerezni. Megveregettem a vállam, mert célirányosan a félrerakatott holmiért indultam és nemhogy nem vettem semmit, még körül sem néztem a babanagykerben... Ügyes vagyok.

Az érzés nem tartott sokáig, mert a következő üzletben (miután célirányosan indultam a kedves vevőnek ígért áruért) már kicsit körülnéztem. Na jó, már a bejáratnál kiszúrtam a könyvespolcot, hátha találok valamit ami az én ár/érték rendszeremnek megfelel (persze fél szemmel már a gyerekruhák felé nézelődtem, de elnyomtam magamban ezen vágyat...) és szinte rögtön találtam is egy könyvet. Szigorúan csak alcím:  Fejlesztési lehetőségek születéstől iskolakezdésig. Teljesen beleszerelmesedtem. Újrakezdő anyaként nagy segítséget nyújt a könyv, hogy milyen területet milyen módszerrel fejleszthetünk. A legszebb, hogy JÁTSZVA taníthatjuk a gyermeket. A könyv akár "szűrőként" is működhet, mert ha valamit nagyon nem tudunk véghez vinni, annak lehet, hogy oka van. És ha szükség van fejlesztésre, ilyen pici korban csodákat érhetünk el...

És mivel iskolakezdésig, vagyis 6-7 éves korig ajánl fejlesztési feladatokat, lehet, hogy Lánnyal is átvesszük a nagyobbacskáknak szóló részt.  Akár a beszéd észlelési  és - megértési nehézség fejlesztésére is kaphatunk tanácsot, veszteni valónk nincs. Úgyis megfogalmazódott bennem, hogy Lány itthoni fejlesztését (logopédus útmutatása alapján) elkezdjük a hallás- és figyelemfejlesztés területén is. Úgyhogy most ezek az itthoni célok.
Poén lenne, ha a - valamelyik - következő felülvizsgálaton már nem kapná meg az ADHD diagnózist... :)