Utánzás... :)

Nem elég a múlt heti pozitív sokk, a kölök a minap meglepett azzal, hogy körbejárt, emelgette a lábait és számolt. Egy lábemelés, egy... És bár nem tisztán, de tökéletesen kivehetően számolt (pl. tettő - kettő). Kb. ledermedve figyeltem, még levegőt sem mertem venni, nehogy megzavarjam vagy kizökkentsem. És a kölök elszámolt egytől tízig. Mit tagadjam, kábé 20 percig bőgtem. Azt hiszem megvan a "ludas", Mickey egér játszóterérnek egyik epizódjában van az, hogy számolnak 1-10-ig. Egy ideje elkezdtem a gyereket figyelni, illetve figyelem mióta megszületett :) , de most azért kezdtem el őt figyelni, mert ő is elkezdett figyelni. Na nem minket, ááááá... B-t. Az egyéves öccsét. A vicc, hogy B pedig M-et figyeli... :) De térjünk vissza M-re. A fiókokat kihúzgálja, mászik, integet(ni próbál :) ). B kézzel eszik, mostmár M szájába nem rakhatok kanalat, evőeszköz gyanánt ő is a praclit használja. Néhány napja láttam, hogy B miután mindent kipakolt egy műanyag dobozból, a hátára feküdt és a dobozt a fejére/arcára rakta és ezen nevetett. Egyéves. Belefér. Erre tegnapelőtt látom, hogy M ugyanezt csinálja és hangosan kacag. Hát elkezdődött... :)

2014.04.02.

Kb. 5 perce megrökönyödve vettem észre, hogy idén még nem írtam semmit (legalábbis ide nem...)

Röviden az elmúlt időszakról: családon végigmenő betegségek, napi 3x róka a 16. hétig, kiderült, hogy kisfiúval bővül a család, Milu szakértői vizsgálata, fejlesztése, kamaszodó, imádnivaló, idegtépő nagyok... Kb. ennyi...

És eljutottunk a mai naphoz... Az autizmus világnapja... Szerintem idén még nem is gondoltam annyit az autizmusra, mint ma. A gyerekeket és magunkat kékbe öltöztettem (Nagy a rá jellemző módon tegnap kikészítette a kék pólóját, kék pulcsit, majd reggel csak sikerült fekete pulcsiban iskolába mennie...:))

Múlt héten Lány itthon volt. Félig viccesen azt szoktam mondani, hogy az a jó abban, hogy itthon vagyok, hogy amikor más beviszi a beteg gyerekét a suliba, és az enyémek is betegek lesznek, legalább én meg tudom őket itthon gyógyítani. Persze Pindur is belecsúszott, Férj pedig egy "külsős" vírust hozott haza, így betegállományban volt a família. Vasárnap este már sejtettem, hogy a hajmosásom még várhatott volna (de ha szarul is van az ember lánya legalább nézzen ki valahogy...), és estére már én is kész voltam. Volt egy reménysugár, hogy ez ahogy jött, úgy megy, és a Parlament kupolájának kékre világítását ismét élőben nézzük. Felejtős lett. Viszont a szombati sétára már teljesen rendben leszek, és ott leszünk, ha minden igaz családilag...