A nagycsalád második decembere...

Idén nem készültem kifejezetten a Mikulással való találkozásra... Úgy ítéltem meg, hogy Pindur még kicsi hozzá (majd jövőre...), Nagy már kinőtt belőle. Esetleg Lány miatt... De mikor ő azt kérdezte, hogy - Öööö, anya, nem gondolod, hogy már nagy vagyok ehhez? Mert szerintem már nagy vagyok... Pff... Akkor idén nem látogatjuk meg a Mikulást (természetesen a cipők/csizmák/41-es bakancsok az erkélyajtónál sorakoztak...).

Kis meglepetés... Az a fránya nátha épp Mikulás érkezése előtt időzítette magát. Sovány vigasz volt, hogy na de majd akkor a Karácsony. Na akkor majd nem kell kórságtól tartani... Hááát nem így lett...

Az első Nagycsaládos karácsony

Már írtam, hogy a tavalyi karácsony milyen különleges volt, az volt a várandós karácsony :).

Annyi mindent elterveztem/elképzeltem, - konkrétan szinte már nyár óta - , hogy milyen lesz az első karácsonya a babának (a két nagyobb az első karácsonyukon még igencsak picik voltak), és mivel Pindur szilveszterkor lesz 9 hónapos, vélelmezhető volt, hogy az ünnepből valamit érzékelni fog. Legalábbis a feldíszített karácsonyfát...

Az adventi hangulatra rányomta a bélyegét, hogy Nagyot műtötték (jó-jó rutin, de mégis...), így a fókusz  Nagyon volt. Szerencsére gyönyörűen gyógyul, csütörtökön már ment a suliba osztálykarácsonyra, pénteken pedig az iskolai karácsonyi fellépésen részt vett pásztorként. Úgyhogy karácsony előtt 3 nappal a hangulatunk elkezdődött (na jó, szerdán, mert míg Apa naggyal fejlesztésen volt, mi a lánnyal megsütöttük a mézeskalácsokat). 

És eljött a szombat reggel... Nagy egyre jobban van, viszont a lány és a baba megfázott, de nem gyengén. Babának orrszívás + anyatej, nagynak gyömbéres mézes citromos tea, Coryzalia (hát az persze elfogyott, így azonnali szedését nem tudtuk megkezdeni), lilahagyma és zúzott fokhagyma (amire lehet és amire nem - pl. krumplis tésztára :) ). És pizsi és fekvés - persze alvás nélkül.