Az elvek és a valóság...

Nevelési elvek? Ugyan már. Majd kialakul. Kb. így vágtam neki az anyaságnak huszonnégy esztendősen. Laza voltam? Meglehetősen... Tudatos? Cseppet sem... Lesz ami lesz, csak életben tartom valahogy. Másnak is sikerül... Anyai ösztönök híján az internetről és más anyukáktól szereztem a gyerek életben tartásához szükséges instrukciókat. (Mai ésszel/tapasztalattal felfoghatatlan, hogy mennyire nem készültem fel...) Ugyanis a gyerek előbb érkezett meg, mint az "anyai ösztön". Óóóó, tudni fogod, hogy mit kell tenned... Persze. Tudtam én. Volt 4 napom arra, hogy megtanuljak pelenkázni, köldököt kezelni, szoptatni, fejni. Megtanultam? Meg. Igaz óriási segítségemre volt az a tanárnő anyuka, akivel egy napon szültünk, én az első, ő pedig az ötödik gyermekét.  Amikor jött doktorbácsi babanézőbe, megkérdezte, hogy egészségügyis végzettségem van-e, mert olyan profin nyúlok a gyerekhez. Aztán gyorsan rájött, hogy biztos nem, mert különben nem nyitom rá az ablakot egy 5 napos babára október végén... :)

Mindig figyelnek ránk

Példamutatááás?! Következetessééég?!

Ha két szóval kellene jellemeznem, hogy mi az ami nagyon fontos a gyermeknevelésben, (nem-nem az, hogy szeretjük és tiszteljük őt, mert ez az alap) az a példamutatás és a következetesség. Nálunk ugye ez kiélesedik, mert drága fiam napra pontosan visszaidézi, amikor a fent említett értékek közül valamelyik csorbát szenvedett. És vigyáznunk kell, mert ugye a gyerekek akkor is figyelnek minket, amikor mi észre sem vesszük, és minden pillanatban mutatjuk nekik a jó vagy kevésbé jó példát. (A lányom 5 éves korában azt mondta, hogy ha nagy lesz ő is cigarettázni fog... Ez volt az utolsó szál cigaretta kísérőmondata. Karácsonykor lesz a 4. füstmentes év. :)  )

Egy kicsit rólunk

Kicsit nehezített pálya

Először is leszögezem, nem vagyok:

• gyógypedagógus
• pszichológus
• gyermekneveléssel kapcsolatos szakember
• nagyon következetes
• nagyon házias... 

Viszont van 3 gyermekem (11 és 9 évesek, illetve egy közel 8 hónapos babóca), akik közül a két nagy SNI-s, és szeretném megosztani másokkal tapasztalataimat, "tudásomat" az anyaság, a házasság, a női önbecsülés és a háztartásvezetés témakörében (a sorrend lényeges... :) ).

Mindig azt az elvet vallottam, hogyha egy anya nem boldog, akkor a család sem az. Csak boldog anya tud boldog gyermeket nevelni.