Nyári napirend? Egyelőre túlélés...

Csak még 5 perc nyugalmat kérek...

Csend van. Apa már elment a dolgozóba, a gyerekek még alszanak. Most a legkisebb sem ficereg...
Jobb kéznél egér, bal kéznél kávé... Csak még 5 perc kérek...

Férj hál' Istennek jól érzi magát az új munkahelyén, rögtön mélyvízbe dobták (a második naptól túlóra, a héten már szombat is). Tehát férj reggel megy a dolgozóba, este pedig jön haza. Az egész napot felnőtt társaság nélkül töltöm... (Ha a szülők benéznek hozzánk, vagy a tesómmal találkozom, szinte bearanyozza a napom.. :) )

Nyári szünet előtti "csend"...

Már csak néhány nap...

Lehet, hogy ez a csodálatos időjárás az oka, de oly' messzinek tűnik a nyári szünet kezdete, pedig...

Tervezés... Lányt betábláztuk: megy majd nagyszülőkhöz, keresztmamához és táborba. A mikor hova kérdésre válaszolva magam is megdöbbentem, konkrétan 2 hete lesz a hölgyeménynek "üresben" (amikor a rokoni nyaralásokat megejti), július első két hetében és augusztus utolsó két hetében pedig az általa választott tábor programjain vesz majd részt. A köztes időszakot azért nem kérte, mert akkortájt érkezik a legújabb családtag és ő akkor inkább itt lenne velem/velünk. Merthogy segíteni szeretne nekem, nekünk...

(Tényleg fogalmam sincs, hogy érdemeltem ki ezt a leányzót :)).

A lazítás ára...

Csend van. Végre... Kis bucifejet látok a kiságy rácsainál, de belemerülök a laptopba... Mintha nem is lennék itt, sunnyogok... Közben citromfűtea ázik. Kell most... Sunnyogás működik, gyermek már vízszintes állapotban van. Úgy látszik, amikor a délutáni/esti műszakot egyedül viszem, valami nem működik. Nagyon nem. Az egy dolog, hogy a fejlesztésre most 3 gyerekkel mentem, és ott Lány nem tudta megcsinálni a leckéjét. Az egy másik, hogy egy kis kitérővel érkeztünk haza, de ez csak max. félórás volt... Nagy ismét negatív rekordokat döntöget zuhanyzás terén (31 perc) és Lány leckéjével sem a megszokott módon haladt. Pedig én partner lennék abban - nagyon is -, hogy a jófej anyuka legyek. És nem működik...

Vasárnapi levezető

Avagy az érzelmek hete...

Ez egy igen sűrű hét volt. Megvolt Pindur első szülinapja, ami igazából 1 hete volt, de 3 napon keresztül tartottuk. Kedden megnéztük Lánnyal a kékre világított Parlamentet. Szerda reggel Pindurral voltunk szemészeten (minden rendben),  Este szülőin voltam Nagy fejlesztőinél. Mit mondjak/írjak, katartikus élmény volt...

Otthonról dolgozni?!

Álom-álom. Valóban. A történet Nagy diagnózisának megérkezéséig nyúlik vissza. Akkor újra kellett terveznünk az életünket. Bele kellett vennünk a napirendet, a jutalmazás-büntetés kigondolását (és végrehajtását!!!), és azt, hogy akkor nekem itthon kell maradni.

Viszonylag szerencsés helyzetben voltunk, Apa akkoriban elég jól keresett, a gyerek után járó emelt családi pótlék fedezte a fejlesztésével kapcsolatos költségek nagy részét. De azért jó volt, hogy - igaz családi berkeken belül - újra lehetett dolgozni. Nekem volt jó érzés, hogy CSINÁLOK VALAMIT.  Persze a kegyelmi időszak a lehető legrosszabbkor ért véget: két hónappal Pici születése előtt megszűnt a munkahelyem. Kicsit összehúztuk a nadrágszíjat, és az óriási öröm mellett, hogy többen lettünk, eltörpült az, hogy figyelni kell a pénzügyeinkre.