Túlképzett(len)...

Néhányan finoman jelezték, hogy már elég rég írtam. És tényleg. Úristen, már több mint egy hónapja nem írtam semmit...

Olyan szépen elképzeltem a nyári "napirendünket", a közös programokat a gyerekekkel, hogy mindenfelé megyünk, persze Bp-en belül, mert autónk fékrendszere lebetegedett (a héten meggyógyították...). Hogy közösen megyünk Lánnyal piacra, együtt készítjük a kovászos uborkát, együtt főzünk (Lánynak van erre ingerenciája, ezt vajh' kitől örökölte?). MAJD. Csodálatos szó. Nagyon-nagyon jellemzi a május-júniusi élethelyzetemet.

Üzletanyu születik... :)

Már többször említettem, hogy mióta nagyoknál elkezdődött a közösségi lét, igencsak fejtörést okozott a reggeli és a késő délutáni rohanás a kölkökért. Utáltam...  Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ez így nem jó... Kell lennie olyan megoldásnak, ami jó a gyereknek és jó nekem is. Persze közben nem történt - ezügyben - semmi előrelépés. Maradt a rohanás és a sírás, hogy ez így mennyire nem jó...