Tehát a mai nap...
Lány a hős. Ezt bizonyította, mikor kedden a szakadó esőben ott állt mellettem a Bem rakparton, hogy együtt csodáljuk meg a Parlament kékre világított kupoláját. Persze ott volt Szupermami és a legkisebb fiacskája (aki már szinte nagyfiú) is. Úgyhogy a jó társaság adott volt. Nagyot - érintettsége alapján - szerettem volna elcsalni, de hát nem sikerült (vagyis nem találtam megfelelő motivációt).
Már jó előre megbeszéltük, hogy családunk női tagjai képviselik az érintettet és részt vesznek az emlékfa avatás eseményén, illetve a auti sétán. Reménykedtem, hogy legalább 1 hapsi jön velünk, de a rossz idő és Pindur zuhanóemésztése meggyőzött, hogy neki a jó meleg szobában kell maradnia. Így értelemszerűen egy nagykorúnak szintén a lakásban kell tartózkodni, kizárásos alapon maradt Nagy. Aki persze nem jött. Így hős Lánnyal kettesben kerekedtünk neki reggel 8 órakor a városnak. Anya persze nem nézte meg, hogy PONTOSAN HOL van a játszótér, ahová ígértük magunkat az emlékfa avatásra. Csak megtaláljuk. Megtaláltuk. Anya zihálva megérkezett, pedig ugyanannyi lépcsőt tett meg mint Lány, aki még csak szaporábban sem lélegzett (emlékeztető: erőnlétre ráfeküdni).
