Ezzel kapcsolatban elsőként auti gyermekem - azaz Nagy - arca ugrik be. Beléptünk abba a korba, ami egy neurotipikus (nem auti) gyermek esetében a leválás egészséges szakasza, vagyis a kortárscsoport véleménye felülírja a szülők véleményét. Mi is megkaptuk a suliban, hogy Nagy enyhén szólva nyegle lett, illetve becsúszott az első (és remélhetőleg utolsó) 1-es történelemből. Miért? Mert akkor nem volt suliban, beteg volt. És? Akkor már nem kell megtanulni? Már nem, mert már dolgozatot írtunk belőle... Pfff... Akkor viszonylag józan szülői ésszel és higgadtan felhívtam Nagy figyelmét a továbbtanulási lehetőségek szűkülésére, ha ezen a hozzáálláson nem változtat. Anya, az még messze van. Oké, akkor az évvégi témazáró mond valamit? Ja, az már igen.