Most időben kezdjük el... :)

Mint már említettem Pindur elhasalt a védőnő/orvos kérdez, szülő válaszol vizsgán. Hamarosan védőnéni jön, megnézi a gyereket itthoni környezetben. Mert hát a babák tényleg sírnak a fehér köpeny látványától, az én harmadszülöttem pedig kifejezetten ordít. De ő már akkor, amikor a tanácsadó pelenkázóján a hátára fektetem. Ja és mondja, hogy Apa, Abuuuu. (Az anya szót csak egyszer hallottam, gondolom kellett valaki, aki kiveszi a kiságyból, és e célra éppen megfeleltem.) Hol van Anya? - kérdezi kisdedet Apa. A kölök rám néz és azt mondja: Apa. Áááááááá...... Egyébkén az ominózus 1 éves státuszvizsgálat kiborulásakor én kellettem (még akkor is, ha Apánál volt a kaja). Úgyhogy megnyugodva konstatáltam, hogy katasztrófahelyzetben még jó vagyok... Na szóval szerették volna megnézni, hogy mit produkál Pindur 1 évesen, de a szinte remegésbe átmenő kétségbeesett üvöltésen kívül semmit, finoman szólva nem volt együttműködő...

Legutóbb én mentem árubeszerezni. Megveregettem a vállam, mert célirányosan a félrerakatott holmiért indultam és nemhogy nem vettem semmit, még körül sem néztem a babanagykerben... Ügyes vagyok.

Az érzés nem tartott sokáig, mert a következő üzletben (miután célirányosan indultam a kedves vevőnek ígért áruért) már kicsit körülnéztem. Na jó, már a bejáratnál kiszúrtam a könyvespolcot, hátha találok valamit ami az én ár/érték rendszeremnek megfelel (persze fél szemmel már a gyerekruhák felé nézelődtem, de elnyomtam magamban ezen vágyat...) és szinte rögtön találtam is egy könyvet. Szigorúan csak alcím:  Fejlesztési lehetőségek születéstől iskolakezdésig. Teljesen beleszerelmesedtem. Újrakezdő anyaként nagy segítséget nyújt a könyv, hogy milyen területet milyen módszerrel fejleszthetünk. A legszebb, hogy JÁTSZVA taníthatjuk a gyermeket. A könyv akár "szűrőként" is működhet, mert ha valamit nagyon nem tudunk véghez vinni, annak lehet, hogy oka van. És ha szükség van fejlesztésre, ilyen pici korban csodákat érhetünk el...

És mivel iskolakezdésig, vagyis 6-7 éves korig ajánl fejlesztési feladatokat, lehet, hogy Lánnyal is átvesszük a nagyobbacskáknak szóló részt.  Akár a beszéd észlelési  és - megértési nehézség fejlesztésére is kaphatunk tanácsot, veszteni valónk nincs. Úgyis megfogalmazódott bennem, hogy Lány itthoni fejlesztését (logopédus útmutatása alapján) elkezdjük a hallás- és figyelemfejlesztés területén is. Úgyhogy most ezek az itthoni célok.
Poén lenne, ha a - valamelyik - következő felülvizsgálaton már nem kapná meg az ADHD diagnózist... :)

Önállóság

Tavaly előtt ősszel részt vettem egy autizmussal kapcsolatos képzésen, és a nagy homlokra csapás az volt számomra, hogy rájöttem, a legfontosabb feladat, hogy a gyermekeimet - természetesen figyelembe véve a fejlettségi szintjüket - a lehető legmagasabb fokú önállóságra "tanítani". 

Nyilván ezzel mindenki így van, minden szülő célja, hogy önmagukról gondoskodni képes, önmagukkal és a világgal békében élő embereket neveljen. De erre - sincs - tuti recept. Ezt is magunknak kell kikísérletezni, hogy mi az, amit már meg tud egyedül oldani a gyermek, és mi az, amihez még a segítségünkre szorul. Illetve az is feladat, hogy - türelemmel - várjuk, amíg megoldja. Ez lehet akár az, hogy egy tányért elmos a delikvens és amellett hogy megdicséred, lelki szemeid előtt pörög a vízóra (ugyanez vonatkozik a hajmosásra is :) ). A mi esetünkben a zuhanyzásnál bevezettük a lélektani határt, ami 15 percet foglal magában. Amennyiben gyermek ennyi idő alatt nem abszolválja a zuhanyzást (auti esetében pontosítsunk: levetkőzés, zuhanyzás, megtörölközés, fogmosás, pizsamában megjelenés a szülő előtt) retorzióra számíthat. Ez abban nyilvánul meg, hogy amennyivel túl lépte a 15 percet, annyival tovább "kell" velünk egy légtérben maradnia. Ez talán nem is annyira szörnyű, de mikor ez az idő a Discoveryn/mesecsatornán látható sorozat(ok)ból megy el, bizony fájó tud lenni a hamarosan kiskamasz korba lépő gyermekeim számára

A Lány, vagyis a középső...

Általában vagy Nagyról (autizmussal kapcsolatos dolgaink) vagy Pindurról (édi-bédi tündi-bündi...) írok és méltánytalanul kevés betű esik Lányról. A kedvenc lányomról... :)

Még Peti fejlesztője mondta, hogy Lányra majd figyeljünk, mert középsőként elég nehézkes státusz jut neki az új családi felállásban. De hát ő nem elsősorban középső, ő A Lány. Elsősorban Lány, az, hogy ő a két fiú között van az mellékes. Igenám csakhogy speckó helyzetünkből adódik, hogy Nagy auti, így többet kell vele foglalkozni, Pindur pedig figyelemzsarnok, vele is többet kell foglalkozni, Lány meg... Hát vele úgysincs komoly baj, az ADHD-diagnózis eltörpül az AS mellett. De majd jobban figyelek...

Vasárnapi levezető

Avagy az érzelmek hete...

Ez egy igen sűrű hét volt. Megvolt Pindur első szülinapja, ami igazából 1 hete volt, de 3 napon keresztül tartottuk. Kedden megnéztük Lánnyal a kékre világított Parlamentet. Szerda reggel Pindurral voltunk szemészeten (minden rendben),  Este szülőin voltam Nagy fejlesztőinél. Mit mondjak/írjak, katartikus élmény volt...

Sétálunk-sétálunk...

Tehát a mai nap...

Lány a hős. Ezt bizonyította, mikor kedden a szakadó esőben ott állt mellettem a Bem rakparton, hogy együtt csodáljuk meg a Parlament kékre világított kupoláját. Persze ott volt Szupermami és a legkisebb fiacskája (aki már szinte nagyfiú) is. Úgyhogy a jó társaság adott volt. Nagyot - érintettsége alapján - szerettem volna elcsalni, de hát nem sikerült (vagyis nem találtam megfelelő motivációt).

Már jó előre megbeszéltük, hogy családunk női tagjai képviselik az érintettet és részt vesznek az emlékfa avatás eseményén, illetve a auti sétán. Reménykedtem, hogy legalább 1 hapsi jön velünk, de a rossz idő és Pindur zuhanóemésztése meggyőzött, hogy neki a jó meleg szobában kell maradnia. Így értelemszerűen egy nagykorúnak szintén a lakásban kell tartózkodni, kizárásos alapon maradt Nagy. Aki persze nem jött. Így hős Lánnyal kettesben kerekedtünk neki reggel 8 órakor a városnak. Anya persze nem nézte meg, hogy PONTOSAN HOL van a játszótér, ahová ígértük magunkat az emlékfa avatásra. Csak megtaláljuk. Megtaláltuk. Anya zihálva megérkezett, pedig ugyanannyi lépcsőt tett meg mint Lány, aki még csak szaporábban sem lélegzett (emlékeztető: erőnlétre ráfeküdni).

Egy éves a nagycsalád :)

2012.03.31. 17:27. 

A dátum, amikor megszületett Pindur. A dátum, amikor új korszak kezdődött életünkben. Egy gyermekkel a pár családdá, három gyermekkel pedig a család nagycsaláddá válik. Egyszer azt olvastam, hogy azért három gyermektől indul a nagycsalád, mert az embernek két keze van. Van benne valami... 

Egy éve üzemelünk nagycsaládként. Egy éves a Legkisebb Szerelemünk. Pedig mintha csak tegnap történt volna... Születése hetének első napján megáldották - persze velem együtt - magzatomat, apukát, testvéreket, családot. Igazából csak mama kedvéért mentünk a szertartásra, de olyan megható volt, hogy néhány perc múlva beindultak a fájások, két órán keresztül tízpercesek aztán leállt... Még ezt kétszer a héten. Na jó, tulajdonképpen időben voltunk, mert április 7-e környékére vártuk. (Én apa szülinapjára időzítettem, de hát ez nem jött össze.Viszont összejött arra a hétre egy megfázás, és apa meglepett azzal, hogy egy rosszul beállított gyógyszernek köszönhetően elájult. Még jó, hogy élvezzük ki a terhesség utolsó heteit...)

Anya, szégyellsz engem?

Anya, szégyellsz engem? kérdezte Nagy, mikor már ki tudja hányadszorra szóltam rá, hogy nem kell csimpaszkodni a kapaszkodóba a buszon. Annak nem az a funkciója. De azért - bevallom - gyomorszájon ütött a kérdése. Mit csináltam, mit csinálhattam, hogy ő ezt most megkérdezi? Miért kérdezi? Ezt így érzi? Vagy így gondolja? Vagy most mi vaaan...? Ezek a kérdések pillanatok alatt érlelődtek bennem, majd azt a kérdést feltettem, hogy Miből gondolod?  Időt is húzhatok, még a választ is megkaphatom arra a kérdésre amire én - még - nem találtam választ, hogy ez hogy juthatott eszébe. Folyton rám szólsz. Igen, mert feltűnően viselkedsz. De hát én feltűnő vagyok. Nem drágám, te nem vagy feltűnő. A viselkedésed, na az feltűnő... Akkor nem szégyellsz? Úristen, erről beszéltem...