El tudod fogadni?

És el tudod fogadni?

Sokszor kérdezik tőlem, hogy mit éreztem, amikor megtudtam, hogy Pindur is autizmussal érintett?

Mit mondjak... Elég érzékenyen érintett engem, apát is (bár előttem titkolta), a gyerekek viszonylag jól fogadták, különösen Peti. 

A diagnózist én mondtam ki. Titkon vártam, hogy a fejlesztő azt mondja, hogy ááááá, nem is, még időben van stb... De kit akarok átverni? Mire lett volna jó, ha továbbra is a struccpolitikába kapaszkodom. Ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, már tavasszal sejthető volt hogy az autizmus befigyel... De akkor - gyorsan hozzáteszem, hogy NAGYON OKOSAN - úgy gondoltam, hogy a diagnózis tud várni néhány hónapot, viszont a bennem fejlődő Életnek most nincs szüksége arra, hogy kiboruljak. Úgyhogy vártam...

(Tömeg)Közlekedés...

Egy ideig, ha lehet mondani, megúsztam hogy a fejlesztésre vigyem a picit is. Volt hogy mázli volt (apa szabadnap épp fejlesztési napra esett, volt, hogy nagyszülő vigyázott B-re, amíg Pindur fejlesztődött).

De múlt héten nem volt ilyen mákom. Mondjuk nem is baj, mert előbb-utóbb úgyis rutint kell szerezni ebben is. Okosan megterveztem. Alacsonypadlós 32-es és 74-es troli, hipp-hopp eljutunk a fejlesztésre. 

Na persze...

Gyermekágy 4.0 - Amire nem készültem fel...

2014.07.18-án megszületett a negyedik gyermekem...

(A várandósság végét, a szülést és a kezdeti időszakot megnézhetitek majd a LifeNetwork-ön. 

A szeptember 20-án induló "Jön a baba - Hadas Krisztával" c. sorozatban mi is szerepelünk. ;))

Amire felkészültem, hogy egy kis ideig az ülés nem lesz egyszerű (annak ellenére, hogy gátvédelemmel szültem). Arra is számítottam, hogy a szoptatás eleinte bizony fájni fog (na jó, arra, hogy ennyire fáj, nem is emlékeztem). Mindenesetre nézem közben a kisfiam arcát és arra gondolok, hogy miatta ki kell bírni (még szerencse, hogy az első néhány perc kínkeserves, utána már nem is fáj. Sőőőőt néhány hét múlva már az eleje sem fog fájni :) ). Már az előző szülés után megtapasztaltam, hogy az utófájások elég intenzívek. De amit most tapasztaltam, háááát... Csukott szemmel vártam, hogy múljon el a méhösszehúzódás, szinte átéltem a múlt hét péntek hajnali órákat... Na jó, azért ez az infó sem ért váratlanul, tudtam, hogy minél több gyermeket szül egy nő, annál erőteljesebb utófájásokat él át. Ez van...

De... Amire nem készültem fel... A testvérféltékenység, na ez hideg zuhanyként ért. A nagyok persze olvadoznak a legkisebbért, de szerencsére Pindurral is sokat foglalkoznak, játszanak vele, ugyanúgy imádják. Persze mi is ugyanúgy imádjuk mint előtte, de nekem óhatatlanul több feladatom van az újszülött életben tartása érdekében, így kevesebb időm jut a második legkisebbre.

Liebster Award díjat kaptam, köszönöm!

Ez egy vándordíj, melyet egy már korábban díjazott blogíró ad át olyan blogoknak, melyeket érdemesnek talál arra, hogy mások figyelmébe ajánlja.

A díjat Frank Ágnestől kaptam, akinek az oldala Srácnevelde. 4 fiú édesanyjaként a fiúk nevelésével kapcsolatos hasznos információkat nyújt mindenkinek.

A szabályokkal kapcsolatban kőbe vésett információkat nem találtam. Azt több helyen olvastam, hogy az általam érdekesnek tartott 11 blognak adjam tovább a díjat (aha, csak én nem követek 11 blogot...). Viszont a díjhoz tartozik feladat is, egy kérdésre kell válaszolnom, és egy kérdést kell nekem is feltennem a néhány  díjazottnak. :)

A nekem címzett kérdés:

"Van-e olyan érdekes élményed, kellemes emléked, amit a blogodnak köszönhetsz, ami egészen biztosan kimaradt volna, ha nincs a blogod?"

Van bizony. Bár először a frász jött rám, mikor megkaptam az emailt, hogy jönnének hozzánk forgatni az m1-től az Esély c. műsorhoz. Az első gondolatom az volt, hogy köszi, de nem... De egy nagyon jó anyag kerekedett belőle és sok pozitív visszajelzést kaptam/kaptunk... :)

Mivel vándordíjról van szó, tovább adnám az általam kedvelt blogoknak:

http://myeshopstory.blogspot.hu/

http://kiflieslevendula.blogspot.hu/

http://maimoni.cafeblog.hu/

http://nappalialmok.blogspot.hu/

http://autizmusmesek.blog.hu/
 

http://hahopihe.cafeblog.hu/

http://sporolok.blog.hu/


Az én kérdésem a bloggerekhez a következő:

Ha éppen nincs ihleted egy újabb blogbejegyzésed megírásához, honnan merítesz ötletet?



És köszönöm még egyszer a díjat... :)

Nyári napirend? Egyelőre túlélés...

Csak még 5 perc nyugalmat kérek...

Csend van. Apa már elment a dolgozóba, a gyerekek még alszanak. Most a legkisebb sem ficereg...
Jobb kéznél egér, bal kéznél kávé... Csak még 5 perc kérek...

Férj hál' Istennek jól érzi magát az új munkahelyén, rögtön mélyvízbe dobták (a második naptól túlóra, a héten már szombat is). Tehát férj reggel megy a dolgozóba, este pedig jön haza. Az egész napot felnőtt társaság nélkül töltöm... (Ha a szülők benéznek hozzánk, vagy a tesómmal találkozom, szinte bearanyozza a napom.. :) )

Te is fiam... (?)

Az életünk finoman szólva izgalmas manapság... 

A Legkisebbel a 33. hetet tapossuk, tehát már csak néhány hét választ el a Nagy Találkozástól :).

Apa sorra járja az állásinterjúkat (előbb-utóbb MUSZÁJ összejönnie valaminek). Naggyal megy a küzdelem, mert Elsőszülöttem fejébe nehezen megy bele az, hogy naptejet KELL használni, inkább ki sem megy a lakásból. Valószínűleg a hormonok is erőteljesen szórakoznak velem, mert agyam durran, ha 3-nál többször kérdezi meg, hogy : de miért kell?...) Elmondtam neki már kismilliószor, hogy nem azért kell, mert tudom, hogy utál mindenféle kencét (enni is meg magára kenni is), és én most hobbiból szívatom, hanem az ő egészsége érdekében KELL. Nagyon erős az UV - sugárzás, mindegyik kölök az én hókadt bőrömet örökölte (sajnálom gyerekek, ez van...). Úgyhogy a saját, jól felfogott  érdekében kell azt a rohadt naptejet használni...  De miért? Ááááá....

Nyári szünet előtti "csend"...

Már csak néhány nap...

Lehet, hogy ez a csodálatos időjárás az oka, de oly' messzinek tűnik a nyári szünet kezdete, pedig...

Tervezés... Lányt betábláztuk: megy majd nagyszülőkhöz, keresztmamához és táborba. A mikor hova kérdésre válaszolva magam is megdöbbentem, konkrétan 2 hete lesz a hölgyeménynek "üresben" (amikor a rokoni nyaralásokat megejti), július első két hetében és augusztus utolsó két hetében pedig az általa választott tábor programjain vesz majd részt. A köztes időszakot azért nem kérte, mert akkortájt érkezik a legújabb családtag és ő akkor inkább itt lenne velem/velünk. Merthogy segíteni szeretne nekem, nekünk...

(Tényleg fogalmam sincs, hogy érdemeltem ki ezt a leányzót :)).