Te is fiam... (?)

Az életünk finoman szólva izgalmas manapság... 

A Legkisebbel a 33. hetet tapossuk, tehát már csak néhány hét választ el a Nagy Találkozástól :).

Apa sorra járja az állásinterjúkat (előbb-utóbb MUSZÁJ összejönnie valaminek). Naggyal megy a küzdelem, mert Elsőszülöttem fejébe nehezen megy bele az, hogy naptejet KELL használni, inkább ki sem megy a lakásból. Valószínűleg a hormonok is erőteljesen szórakoznak velem, mert agyam durran, ha 3-nál többször kérdezi meg, hogy : de miért kell?...) Elmondtam neki már kismilliószor, hogy nem azért kell, mert tudom, hogy utál mindenféle kencét (enni is meg magára kenni is), és én most hobbiból szívatom, hanem az ő egészsége érdekében KELL. Nagyon erős az UV - sugárzás, mindegyik kölök az én hókadt bőrömet örökölte (sajnálom gyerekek, ez van...). Úgyhogy a saját, jól felfogott  érdekében kell azt a rohadt naptejet használni...  De miért? Ááááá....

Nyári szünet előtti "csend"...

Már csak néhány nap...

Lehet, hogy ez a csodálatos időjárás az oka, de oly' messzinek tűnik a nyári szünet kezdete, pedig...

Tervezés... Lányt betábláztuk: megy majd nagyszülőkhöz, keresztmamához és táborba. A mikor hova kérdésre válaszolva magam is megdöbbentem, konkrétan 2 hete lesz a hölgyeménynek "üresben" (amikor a rokoni nyaralásokat megejti), július első két hetében és augusztus utolsó két hetében pedig az általa választott tábor programjain vesz majd részt. A köztes időszakot azért nem kérte, mert akkortájt érkezik a legújabb családtag és ő akkor inkább itt lenne velem/velünk. Merthogy segíteni szeretne nekem, nekünk...

(Tényleg fogalmam sincs, hogy érdemeltem ki ezt a leányzót :)).

Anyák napja 2014...

Iskolai anyák napi műsor... :)

Lányéra természetesen készültem (ő időben szólt, illetve ő szólt...), Nagyé meglepetésként ért pénteken, mikor is Lány közölte, hogy egy fél órával előbb kezdődik, hogy Nagyék műsorát is lássuk... Kérdeztem Elsőszülöttem, nem gondolta-é, hogy erről azért tudnom kellett volna. Hát időben megtudtad - hangzott a válasz. Végül is igaza van...

Azon már meg sem lepődtem, hogy amikor tegnap reggel elindultak a suliba, odavetette, hogy akkor az inget kivasalom, ugye? Hát persze kisfiam... Még jó, hogy tiszta volt... :D

Édesanyámat érzékenyen érintette, hogy anyák napja alkalmából Nagy nem köszöntötte őt fel. Mondtam neki, hogy nyugi, engem sem... Illetve igen, este mielőtt mentek volna aludni, Lánytól kaptam két puszit és aznap kb. századszorra mondta, hogy: Boldog Anyák napját kívánok! :) Jaaaa, az ma van? kérdezte Nagy. Végül is csak reggel óta - hangzott a válasz... Hát akkor Boldog Anyák napját... :)

2014.04.02.

Kb. 5 perce megrökönyödve vettem észre, hogy idén még nem írtam semmit (legalábbis ide nem...)

Röviden az elmúlt időszakról: családon végigmenő betegségek, napi 3x róka a 16. hétig, kiderült, hogy kisfiúval bővül a család, Milu szakértői vizsgálata, fejlesztése, kamaszodó, imádnivaló, idegtépő nagyok... Kb. ennyi...

És eljutottunk a mai naphoz... Az autizmus világnapja... Szerintem idén még nem is gondoltam annyit az autizmusra, mint ma. A gyerekeket és magunkat kékbe öltöztettem (Nagy a rá jellemző módon tegnap kikészítette a kék pólóját, kék pulcsit, majd reggel csak sikerült fekete pulcsiban iskolába mennie...:))

Múlt héten Lány itthon volt. Félig viccesen azt szoktam mondani, hogy az a jó abban, hogy itthon vagyok, hogy amikor más beviszi a beteg gyerekét a suliba, és az enyémek is betegek lesznek, legalább én meg tudom őket itthon gyógyítani. Persze Pindur is belecsúszott, Férj pedig egy "külsős" vírust hozott haza, így betegállományban volt a família. Vasárnap este már sejtettem, hogy a hajmosásom még várhatott volna (de ha szarul is van az ember lánya legalább nézzen ki valahogy...), és estére már én is kész voltam. Volt egy reménysugár, hogy ez ahogy jött, úgy megy, és a Parlament kupolájának kékre világítását ismét élőben nézzük. Felejtős lett. Viszont a szombati sétára már teljesen rendben leszek, és ott leszünk, ha minden igaz családilag...

A nagycsalád második decembere...

Idén nem készültem kifejezetten a Mikulással való találkozásra... Úgy ítéltem meg, hogy Pindur még kicsi hozzá (majd jövőre...), Nagy már kinőtt belőle. Esetleg Lány miatt... De mikor ő azt kérdezte, hogy - Öööö, anya, nem gondolod, hogy már nagy vagyok ehhez? Mert szerintem már nagy vagyok... Pff... Akkor idén nem látogatjuk meg a Mikulást (természetesen a cipők/csizmák/41-es bakancsok az erkélyajtónál sorakoztak...).

Kis meglepetés... Az a fránya nátha épp Mikulás érkezése előtt időzítette magát. Sovány vigasz volt, hogy na de majd akkor a Karácsony. Na akkor majd nem kell kórságtól tartani... Hááát nem így lett...

Már/Még csak másfél éves múlt...

Most a legkisebbről írok... Nem, nem azért, mert vele vagyok a legtöbbet, meg olyan cuki, dacos, mérges, öntörvényű, simulékony... (bezzeg a nagyok kiskamaszkorba léptek, ááááá....), hanem mert tegnap volt nálunk a Védőnőnk és beszélgettünk Pindurról. Csippentve felveszi a dolgokat a földről? Igen. Mond szótagokat? Igen. Jó az étvágya? Igen. Bemutatta a "járástudományát" valamint leült elénk a szőnyegre és a kék-sárga áruház tornyos játékát kezdte egymásra rakni. Ezért dicséretet kapott. Önállóan eszik? Még ismerkedünk a kanállal. Ivás pohárból? Felügyelettel (segítséggel), de inkább a csőrös itatókat preferálom még neki.

Mivel MINDENT később csinál mint az átlag (az 1. fogát is 10 hónaposan növesztette, augusztus elején még 8 foga volt, októberben már 16 - szegény...), már nem görcsölök azon, hogy "le van maradva". A Védőnőnk látogatása után ugyanis némi szemléletváltozás történt. Hova a francba sietek? :)

Októberi beszámoló...

Tulajdonképpen még van 10 perc a(z) - egyik - kedvenc hónapomból, úgyhogy még időben...

3-án Lánynak volt a 10. születésnapja, 24-én pedig Nagy lett fiatalkorú. Hihetetlen. Főleg Nagy. A kisfiam múlt hónapban határozottan lehagyott "magasságilag", tisztán emlékszem, hogy a folyamat nem egész 2 hét alatt következett be... Egyszer már majdnem akkora volt mint én, most meg már én vagyok majdnem akkora mint ő... Lány még stagnál. Neki/Rajta az az újdonság, hogy a szemüveg most már állandóra kell. (Persze most már Nagynak is kell - igaz neki csak olvasáshoz. Még. De ami késik, eljön...) Írtó büszke vagyok rájuk, mert nem volt dráma, hogy bocs gyerekek idei szülinap(ok) szemüveg + torta. Így jártatok anyátokkal... :)